“Az úgy kezdődött, hogy amikor hazaértem, nem jött ki elém, nem üdvözölt, hanem a telefonját nyomkodta. “Még ezt befejezem.” – jelszóval. Később már azt vettem észre, hogy amikor otthon van, egyre több időt töltött a telefonjával, ahelyett, hogy beszélgettünk volna, vagy a gyerekekkel foglalkozott volna. Már én se szívesen szóltam hozzá, mert nem akartam megzavarni abban, amit éppen csinál, vagy olvas. Így szépen egyre kevesebbet beszélgettünk. Időnként “kiderültek” olyan dolgok az otthoni életünkből, amiről fogalma sem volt, annyira kivonódott a mindennapi dolgokból. Persze ez a folyamat fokozatosan alakult ki, nagyjából másfél év alatt. Mindenesetre ezidő alatt nagyon eltávolodtunk egymástól.”

Eddig egy kliensem rövid “helyzetjelentése” egy konzultációnk elején.

Egyre többször futok bele ehhez egészen hasonló helyzetekbe.

Én mindig is azt vallottam, hogy van egyfajta intimitása annak is, amikor mindketten egy légtérben ugyan, de mással foglalkozunk. Ezt most is tartom, de azért nem az együtt töltött percek, órák helyett, hanem amellett.

 

A virtuális világ romboló hatása

 

Általában is az emberi kapcsolatokra különösen megterhelő ez a virtuális világ. Amikor én például a Metrón utazom és nem veszem elő a telefonomat, igazi zombinak érzem magam, annyira egyedül vagyok ezzel. Ugyanez történik sorbanálláskor, a vonaton, ügyintézéskor, mindenféle várakozáskor. Nagyon ritkán előfordul, hogy a vonaton olyan ember ül mellettem, aki nyitott és jól elbeszélgetünk. Ez nagyon jól tud esni. Lám, mégiscsak van, akit a másik ember is érdekel, vagy legalábbis szívesen beszélget, de sajnos egyre kevesebb.

Az viszont, hogy beférkőzik még a párkapcsolatunkba is, az már komolyan romboló hatású. Így alakul ki sok családban a társas magány. Ugyan egy fedél alatt lakunk, egy háztartásban élünk, de folyamatosan egy másik világban élünk. Hiszen aki a virtuális világban nagyon elmerül, gyakorlatilag egy egész más világot teremt magának. Nem “csak” a párja van mellette, hanem a társasági élet illúzióját tudja adni.

Számtalanszor adódik abból kisebb-nagyobb csetepaté, hogy valaki a “virtuális” barátaival előbb megoszt valami fontos hírt, mint hogy a párjával közölte volna.

Sokszor hűtlenséghez és a kapcsolatok megszakadásához is vezet az, hogy egy sokkal vonzóbb, csillogóbb, sikeresebb világ vár bennünket a neten, sokkal szebb, csinosabb, jóképűbb emberek nőkkel/férfiakkal ismerkedhetünk meg 1-1 izgalmas csoportban, ahol mindenkinek a profilképe a legjobb változata. Ha pedig körülnéz otthon, akkor a párja sokszor fáradt, elgyötört, nem éppen a legjobb formáját hozza a hétköznapokban. Nincs az az ember, aki a hétköznapokban fel tudja venni a verseny ezzel az “álvilággal”. Ez egy óriási csapda lehet, hiszen az ember egy vágyott világban érzi magát. Olyan csoportokat keres magának, ami az érdeklődési körének megfelel, ahol “olyan emberek között van”, akik hasonló érdeklődésűek. Ha valaki erre nagyon rászokik, előbb-utóbb jobban fogja magát érezni a telefonja társaságában, mint a párjával.

Nagyon jó elbújni a virtuális világ valóságába a párkapcsolati problémák elől is. Míg a közöttünk lévő problémák nyomasztanak és bizonytalanná tesznek, addig nagyon jó álca tud lenni a telefonunk. Ahelyett, hogy megbeszélnénk, tisztáznánk dolgokat, inkább alibiként elővesszük a telefonunkat és inkább “jól érezzük magunkat”. De ennek bizony nagy ára van.

 

Mi a megoldás, ha látjuk, hogy bennünket, vagy a párunkat kezd beszippantani az internet?

 

  • Kezdjük el figyelni saját magunkat először! Mennyit vesszük elő a telefonunkat? Várakozás közben, utazás közben, netán amikor találkozunk valakivel? Minden alkalommal tegyük fel magunknak a kérdést, hogy szükségünk van-e rá!
  • Otthon próbáljunk közösen szabályt kialakítani, hogy mikor és mennyit használjuk a telefont, számítógépet!
  • Ugyanígy tervezzük meg azt is, hogy minden nap, minden este fordítsunk figyelmet egymásra. Legalább egy fél órát töltsünk aktívan. Közös vacsora, beszélgetés, az aznapi történések átbeszélése. De még egy film közös megnézése is jobb, mint egy egészen más világban tölteni az időnket otthon.

Kezdetnek próbáljuk meg ezeket, és szépen fokozatosan lazítjuk a kapcsolatot a telefonunkkal!

Ha Te is érzed, hogy éket vert közétek a telefon, az internet, vagy csak úgy érzed, hogy nagyon eltávolodtatok egymástól, keress bátran!

Ha a kommunkációban akadtatok el, akkor pedig jó hírem van! Március 29-én tartom a Beszéljünk közös nyelven! párkapcsolati kommunikációs tréningemet. Figyeld a Facebook csoportban az infókat! Ha még nem vagy ott velünk, akkor várlak sok szeretettel a 45 felett is boldogan csoportban!