Ma már hivatalosan is bejegyzett betegség a kiégés. Mi is ez pontosan?

“Hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.” (Wikipédia)

A minap beszélgettem egy középkorú férfival, aki arról panaszkodott, hogy tizennyoc éve házasok, van két általános iskolás gyerekük, de igazán már egyikük se élvezi a kapcsolatukat. Nem találják egymással a hangot, egyre többet veszekednek és nagyon tanácstalan. Szerette a feleségét és igazán nem is mondhatja, hogy változott volna, de valahogy már egyáltalán nem érez iránta semmit. Az egész életük csak a hétköznapi teendőkről szól. Nyaralni nemigen tudnak elmenni, mert ha néggyel megszoroznak egy útiköltséget, az már megterheli a családi kasszát. Azért is tanácstalan, mert tudja, hogy sokan ilyen okokból válnak el, de egyáltalán nem látja, hogy mással boldogabb lehetne. Hiszen emlékszik, a feleségével milyen boldogok voltak még a kapcsolatuk elején, de ezt már el se tudja képzelni, hogy újra átélhetik.

Eddig a tipikus házassági sztori. Teljesen egyértelmű, hogy mi történt náluk. Hiszen nem panaszkodott hűtlenségre, bizalomvesztésre, semmiféle negatív érzelem nem játszott szerepet a házasságukban, “csupán” az, hogy belefásultak a hétköznapokba, hiszen nem tettek semmit annak érdekében, hogy a kettejük kapcsolata élő, intim, bensőséges, szeretetteli maradjon.

Ha egy munkával kapcsolatban találkozunk ezekkel a jelekkel, ma már simán rávágjuk, hogy kiégett az illető. Már nem talál motivációt a saját munkájához, nincsenek rövid, közép, hosszútávú céljai és nem érez elismerést se. Ilyenkor azt szokták tanácsolni a szakemberek, hogy vagy váltson pályát, vagy töltődjön fel és újuljon meg (természetesen ezt most teljesen leegyszerűsítettem, de most nem  ez a fő téma).

A párkapcsolatokban pontosan ugyanez történik, ha nem figyelünk oda. Gyakorlatilag a párkapcsolatunk mutatja a kiégés jeleit. Ráadásul az állandóság, a megszokás adja sokszor a biztonságérzetünket, ami még segíti is ezt a folyamatot. Erről ebben a cikkben is olvashatsz.

 

Mit tehetünk a kiégés megelőzéséért?

 

Akkor is sokat tehetünk a helyzet javításáért, ha már ebben a stádiumban tartunk, de én arra szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy tudjuk megelőzni azt, hogy idáig jussunk. Mert ha nem teszünk ellene, akkor sajnos idejutunk, hiszen a hétköznapi kihívások, feladatok, feszültségek, események mind-mind elterelik a figyelmünket egymásról.

  • MINDEN NAP tegyünk a kapcsolatunkért! Egy-egy apróság, egy kis elismerés, kedves szó, egy simogatás, egy szívesség nem nagy dolog. Pláne, ha szívből jön és szokásunkká tesszük.
  • Töltsünk csak kettesben minőségi időt! Oldjuk meg a gyerekek felügyeletét (erre manapság már nagyon sok mód van, válasszuk ki, ami a számunkra megfelelő) nagyszülő, bébiszitter, csere-gyerekek, nyári tábor, segítségével.
  • Rendszeresen újuljunk meg együtt! Csináljunk olyan dolgokat, amiket eddig még nem. Ezek is új élményeket, témákat, programokat fognak adni számunkra.
  • Tűzzünk ki közös célokat! Akár rövid- közép- és hosszútávra is. Időnként nézzük meg, hol állunk ezek elérésében, mire van még szükségünk, hogy tudjuk egymást segíteni, kell-e módosítani valamin.
  • Azzal is elejét lehet venni a kiégésnek, ha tanulunk a párkapcsolatok működéséről. Nagyon jó könyvek vannak, előadások, cikkek. Ezeket olvassátok el együtt és beszéljétek meg utána, ki mit gondol az adott helyzetről.

Itt is, mint nagyon sok területen fontos a megelőzés. Sokkal könnyebb és élvezetesebb megelőzni a kapcsolatunk kiégését, mint már nagy távolságból visszatalálni egymáshoz.

Ezt a tesztet kitöltve fel tudod mérni nagyjából, hol tart a kapcsolatotok.

Ha már látod a fenti jeleket a kapcsolatotokban, kezdjetek újra nagyokat beszélgetni. Ehhez nagy segítség lehet a 30+1 beszélgetéstéma, amelyet itt tudsz letölteni:

 

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, keress bátran!