A tartós párkapcsolat alapellentmondása

Egy igazán szeretetteli kapcsolatot is áthat sokszor egy csomó belső ellentmondásos érzelem. Kezdve a legalapvetőbb ellentmondással, ami a legtöbb házasságban megtalálható: a biztonság és a változatosság iránti igény.

A biztonságot az állandóság adja. Egyrészt biztos lehetek a páromban, akire mindig számíthatok. Emellett sokszor az állandó programok, szokásaink, “szertartásaink” adják meg a biztonságérzetünket. Ezek fogódzók lehetnek a mindennapi kihívásink idején. Eközben sok házasság azért bomlik fel, mert valamelyik fél számára unalmas és elveszti minden vonzerejét a párja és a napi rutin. Megfakulnak a hétköznapok és ők is egymás számára. Vagyis, a változatosság is kell, hogy jól érezzük magunkat.

 

Ellentmondásos érzelmek a hétköznapokban

Vannak pillanatok is, amikor egyszerre érzünk két teljesen ellentétel érzést. Például, amikor a párunk megbánt valamivel. Mi érezzük azt, hogy szeretjük, de közben persze bánt az is, amit tett, vagy mondott. Ilyenkor sokszor lenyeljük a rossz érzésünket, hogy ne is látszódjon rajtunk. Ezt persze tudjuk, hogy nem jó, hisz csak felhalmozódnak bennünk a negatív érzelmek, de nem akarjuk megbántani a társunkat. Sok esetben hosszú évekig elnyomjuk a negatív érzéseinket, hiszen alapvetően szeretjük a társunkat. Inkább maradunk mi megbántva. Idővel úgyis elmúlik a rossz érzés – gondoljuk.

Például:

Megkérjük a párunkat, hogy vásároljon be hazafelé. Mikor hazaér lerakja a szatyrot és ott hagyja az előszobában, benne a mélyhűtött ételekkel.

vagy

A párunk elmegy továbbképzésekre, vagy előadásokat tartani. Emiatt nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egyre jobb szakember a szakterületén és felnézünk rá a sikerélményeiért. Ugyanakkor bánt minket, hogy sokat kell őt nélkülöznünk. Akár egész hétvégéket kell egyedül töltenünk, mert ő tanul, vagy éppen előadást tart. Úgy érezhetjük, hogy mi nem vagyunk olyan fontosak neki.

Popper Péter erről így írt:

Lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól.”

 

Hogyan is kéne kezelni ezt a helyzetet?

Mint a legtöbb külső vagy belső konfliktus megoldásának, ennek is a kommunikáció a nyitja. Ha megmondjuk őszintén a párunknak: Nagyon szeretlek, hálás vagyok, hogy bevásároltál, de azzal, hogy utána nem pakoltál ki, kidobott pénz lett egy része.

Vagy a másik esetben őszintén elmondjuk: Annyira büszke vagyok Rád, hogy ilyen sikeres vagy és mindig képzed magát tovább. Én viszont úgy érzem, hogy elhanyagolsz. Alig van időnk kettesben lenni.

Az asszertív kommunikációról részletesen írtam itt.

Fontos, hogy mindig megosszuk a negatív érzéseinket is a párunkkal, mert észrevétlenül fognak összegyűlni bennünk a sebek, ami egyszer kitör egy semmiségen és a társunk nem fogja érteni, hogy most mi történt, mikor eddig minden rendben volt. Ugye hallotatok már Ti is ilyenről? Ne várjuk ezt meg!

Őszinte beszélgetéseket kívánok!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Ha nem boldogultok a megfelelő kommunikációval, keressetek bátran!

Itt tudod követni a Facebook oldalamat!