A kérdés úgy merült fel, hogy egy hölggyel beszélgetve egyszer csak kifakadt: „Csak nekem kell minden felelősséget vállalnom a kapcsolatunkért?”

A válaszom, hogy NEM. Természetesen két ember kapcsolata mindkét emberre ugyanúgy tartozik és mindkét embernek ugyanúgy tennie kell érte. Azt kell mondanom, hogy felelősséget 200 %-ban kell vállalnunk a kapcsolatunkért. Nekem is 100%-ban és a páromnak is 100% felelősséget kell vállalnia.

Először is nagyon sok kapcsolat elcsúszik azon, hogy mindketten jól látják, hogy a másiknak mit kellene megtennie, vagy éppen nem kellene tennie, mint ahogy megítéljük a saját szerepünket ezzel kapcsolatban. Ez azért van így, mert az ember eleve ösztönösen azt teszi, amit ő jónak lát. Ez adódik otthonról hozott példából, habitusból, saját természetünkből és a bennünket kövülvevő világból. Ez tudatosan vagy tudattalanul, de mind hat ránk. Ha ezt vesszük „normálisnak”, vagy elvárhatónak, akkor hasonlóan várjuk ezt el a párunktól is.

Aki mit is tesz?

Amit hoz példaként a születési családjából, a habitusából, a természetéből és az őt körülvevő világból. Miért gondoljuk, hogy ezek mind megegyeznek? Ha így vesszük, mindketten a szerintünk legjobbat tesszük a kapcsolatunk érdekében.

 

Mit jelent a felelősségvállalás ebben az esetben?

Azt jelenti, hogy a legjobb tudásunk szerint figyelünk oda a kapcsolatunkra és teszünk meg ezért mindent. Ha a fentieket tudatosítjuk, már nem fogunk azon csodálkozni, hogy nem gondolkodunk mindenről egyformán. De ez nem azt jelenti, hogy akkor én is csak 50% felelősséget vállalok, meg a párom is. Ez hova vezetne? Mondjuk egy vita felénél azt mondom, hogy én eddig kűzdöttem, hogy megegyezzünk, most már te jössz?

Akapcsolatunkért mindkettőnknek a 100%-ig kell a felelősséget vállalni. Úgy nem tud működni a kapcsolat, hogy félig én teszek, félig tegyen a másik, hanem éppen hogy én is mindent megteszek, amit tehetek és a másik fél is mindent megtesz.

 

Mondok egy elég látványos példát:

Gyermekünk születik. Minthogy mindketten a szülei vagyunk, mondhatjuk, hogy megosztjuk a felelősséget a gyereknevelésben. Ugye? A gyerek beteg lesz. Ilyen előfordul minden gyerekkel. Amikor megpróbálom a lázas gyereknek beadni a gyógyszert és ő hadakozik ellene, mondhatom, hogy eddig én próbáltam, most te jössz. Persze, mondhatom. De ha a páromnak kevesebb a türelme, vagy ez éjszaka van és ő nagyon fáradt, akkor is feladom? Nem tehetem meg, ugye?

A feladatokat meg lehet osztani. Természetesen ha én vállaltam, hogy vásárolok és főzök, akkor nyugodtan megkérhetem adott esetben a páromat, hogy tegye meg. Vagy fordítva.
A felelősséget sajnos nem lehet ilyen értelemben megosztani.

Lehet, hogy most nem voltam nagyon népszerű ezzel a témával, de időnként ilyenekről is érdemes elgondolkodni.

Ha úgy érzed tudok segíteni, hogy visszatérjen a kapcsolatotokban az egyensúly, keress bátran!

Csatlakozz hozzánk a facebook csoportban! Várunk szeretettel! 🙂