Amikor romantikus filmet nézünk, érdekes módon azoknak mindig ott van vége, hogy a főszereplők nagy szerelembe esnek, ami azt sugallja, hogy “…élnek boldogan, míg meg nem halnak.” Természetesen ebből azt a következtetést vonatjuk le, hogy ha megtaláltuk az “igazit” és beteljesül a szerelem, akkor ez már mindig így is marad.

Nemrégiben felhívta egy filmre a figyelmemet egy kedves ismerősöm. Azt kérte, ha megnéztem, mondjam el a véleményemet. Tanulságos volt a film, úgy gondoltam, ez megér egy bejegyzést.

A film arról szólt, hogy néhány fiatalember egy olyan céget működtet, ami alibit “gyárt” szükség esetén az ügyfeleinek. Természetesen a hazugság hazugságot szül, ráadásul egy jó kis amerikai film, tehát a végére mindenki lebukik és természetesen tíz perc alatt pozitív kicsengése lesz a filmnek.

Ilyenkor, Karácsony táján különösen sok romantikus filmet adnak, hisz az ember ebben az időben tud valóban hosszabb időre kikapcsolódni. Nagyon sok tévhit van egyébként is a szerelem körül is (mint olyan sok minden körül), ezek a filmek pedig csak megerősítik ezeket.

Már egyáltalán az “IGAZI” fogalma is a filmek és romantikus lányregények szülötte. Az életben hány olyan esetet ismerünk, amikor az első szikra által belobbant szerelem fél év, vagy néhány év múlva hamvába holt. De az is ennek ellentmond, amikor egy már korábban kialakult barátság alakul át szerelemmé. Ugye, ismertek Ti is ilyen sztorikat az életben? Akkor ez most hogy van?

Aztán ott van a hűtlenség kérdése. A filmek azt sugallják, hogy két lehetőség van. Vagy azon nyomban szedni a sátorfánkat és otthagyni a hűtlen felet, vagy egy töredelmes vallomás után azonnal ágynak esni és békülni. Pedig nincs két egyforma kimenetele a hűtlenséget megélt kapcsolatoknak.

Ezek az illúziók alakítják ki sokakban az állandó szerelem érzése iránti vágyat. Úgy értékelik, hogy ha a szerelem lobogó lángja elmúlt, akkor azt a kapcsolatot már nem is érdemes fenntartani. Aztán pedig panaszkodnak, hogy nem tudnak hosszú párkapcsolatot kialakítani.

Akkor lebbentsük fel a fátylat!

A hosszú párkapcsolatoknak van egy dinamikája. A rózsaszín köd bizony minden esetben fel fog szállni, hiszen azokhoz az anyagokhoz, amiket ilyenkor a szervezetünk termel, 2-3 év alatt hozzászokunk és lassan a termelődésük is megszűnik. Ez tiszta kémia. Hiába keressük, akibe egy életen át szerelmesek leszünk. Ez az érzelem, ha ügyesek vagyunk minőségileg átalakul. A művészet az, hogy ezután az időszak után, mikor már valóban objektívan látjuk egymást, akkor tartsuk meg egymás iránt a tiszteletet, szeretetet, figyelmet. Ez az, ami hosszabb távon egy olyan erős kapcsot, bizalmat és biztonságot ad, ami egy minőségileg más kapcsolattá fejlődik. Nos ilyenkor mondhatjuk, hogy a párunk az IGAZI. Az “igazit” nem tudjuk készen megtalálni. Ahhoz, hogy azzá váljon, mindkettőnk munkája szükséges.

A filmet itt nézheted meg, ha kíváncsi vagy és szeretnél még kicsit szórakozni.

Ha nehézséged van a kapcsolatok megtartásában, vagy épp a mostanival vannak nehézségeid, ne habozz! Írj nekem nyugodtan!