Sokszor észre se vesszük, hogy egyáltalán nem vállalunk felelősséget a kapcsolatukért. Pedig egy házasság bizony mindkét fél részéről igényli, hogy erősítsék azt. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy egy hajóban evezzünk és együtt, egy irányba húzzunk.

 

 

Mit jelent a felelősségvállalás a kapcsolatért?

 

A legtöbb ember felelősségvállaláson azt érti, hogy

  • lesz a társához,
  • őszinte lesz hozzá
  • ha valamit elront, vagy a társát megbántja, akkor ezt belátja és bocsánatot kér

és ehhez hasonlók. Ezek általában mindenkinek természetesnek tűnik.

 

Miért van mégis az, amikor érintettek vagyunk egy ilyen szituációban, hogy igyekszünk elhárítani a saját felelősségünket?

 

Mert mindannyian jó emberek szeretnénk lenni. Ezzel a párja ugyanígy van. Amikor hibázunk – és ez ugyanúgy vonatkozik a társára is -, úgy érezzük, hogy nem vagyunk jók. Ha jobbnál jobb kifogásokkal elhárítjuk a felelősséget, ezzel saját személyünket védjük. De hogy valóban így érezzük, ebben a társunk is partnerünk kell, hogy legyen és persze ez fordítva is így van. Szükség van rá, hogy ne személyünk.

 

 

Mire kell nagyon figyelni, hogy valóban vállalni tudjuk a felelősséget, ha hibáztunk?

 

Fontos, hogy különválasszuk a saját személyünket és magát a mondandónkat, vagy tettünket. Attól, hogy valaki valamivel megbántja a másikat, attól még nem lesz rosszabb ember (természetesen itt arról beszélek, amikor ez nem rosszindulatból történik).

Ha mi követtünk el valamit, ami a társunkat bosszantja, vagy amivel megbántottuk, akkor lássuk be, hogy tettünk, vagy mondtunk valamit, ami a párunkat  bántja, vagy bosszantja. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mi egyetértünk-e az ő értelmezésével. A lényeg, hogy megbántódott. De ettől még a mi személyünk semmivel se értéktelenebb és kevésbé szerethető, mint amikor éppen olyat teszünk, amivel a környezetünk meg van elégedve.

A felelősségvállalás mindenre vonatkozik, amire nekünk hatásunk van. Ha a párunk tesz olyat, ami bennünket zavar, akkor fontos, hogy ne támadjuk le a személyét. Ebben az esetben két ellentétes platformra kerülünk, mint két ellenség. Az a legnagyobb baj a hibáztatással, hogy ellenfelek válnak belőlünk. Ilyenkor teljesen természetes, hogy védeni fogja magát. Amellett, hogy elmondjuk mi az, ami bennünket zavar, vagy bánt, inkább helyezkedjünk mellé. Gondoljunk bele, ő most hogy érzi magát, hogy tudja, hogy számunka valami negatívat tett és igazi szövetségesként segítsük őt ebből a helyzetből kijönni és a dolgot jóvátenni. Hiszen arra, hogy a társunk mit mond, vagy tesz nincs hatásunk, de arra, hogy mi erre hogy reagálunk, arra bizony van.

Például:

  • ha kiönti a leves éppen a ruhádra, akkor kérd meg, hogy segítsen eltakarítani;
  • ha elfelejtett hazafelé bevásárolni, akkor javasold, hogy menjetek el együtt és pótoljátok a vásárlást;
  • ha a munkahelyén felejtett valamit, amit haza kellett volna hoznia, akkor menjetek vissza együtt érte.

Abban az esetben, ha nekiesel és ítélkezel, akkor se lehetne nem megtörténtté tenni azt, ami már megtörtént. Közben gondolj arra is, hogy mi az, amit már Te is eltörtél, kiöntöttél, elfelejtettél. Ilyenek előfordulnak. Lehet, hogy egy veszekedés, vagy vita során jól esne az érzés, hogy igazad volt, de ezzel egy időben a párod biztos, hogy rosszul érezné magát. Márpedig egy “vesztessel” egy légtérben lenni sem felemelő érzés.

Mindig minden helyzetben van megoldás. Nagyon fontos, hogy egy térfélen maradjunk, erősítsük a szövetségünket mindig és csak a megoldásokban gondolkodjunk. Ebben a cikkben is olvashatsz a témáról.