Mitől válik szövetséggé egy házasság?

házasság

A nyárra való tekintettel kicsit könnyedebb témáról gondoltam, hogy írok.

Éppen most jöttünk haza az idei biciklitúráról, ami Kaposvár környékén volt. Gyönyörű ez a zselici vidék. Emellett mondhatom, hogy csak meredek van rajta. Vagy fel, vagy le, de meredek. Vízszintessel nem nagyon találkoztunk. Hogy hogy jön ez ide? Mi köze ennek a párkapcsolatokhoz? Vagy a 40 feletti korosztályhoz?

Igenis, sok. Egyrészt az átlagkorosztálya a csapatnak kb. 55 év. Ez 40 felett van. Másrészt most húszan voltunk (kb 40 fő a teljes létszám), mind házas. Ketten vannak második házasságban, de mindkettő szintén túl a 25 éves házasságon. Egy főn kívül senki nem cigarettázik (na ennek nincs köze a fő témához, de nagyon ritka ekkora “tömegnél”).

Mi a titkunk? Mi a titka a hosszú házasságoknak, ha csak ezt a társaságot nézzük?

Az érdeklődési körök nem mindenhol egyformák. A temperamentum különbségek meg aztán végképp nagy szórást mutatnak egy-egy pár életében.

Az összetartó kapocs:

  • a sok-sok élethelyzet és viszontagság együtt történő megoldása
  • a humorérzék
  • a természetszeretet.

Semmi ördöngősség, ugye? Amit megfigyeltem, hogy mindenki megoldásközpontúan és segítőkészen gondolkodik. Akár egy defektnél, akár, ha felesége/férje csinál valamit másképp, mint ahogy szerinte kéne. Nem a másikat akarja megváltoztatni, hanem azt figyeli egy-egy szituációban, hogyan lehet a saját látásmódja és a másik látásmódja figyelembevételével egy helyzetet megoldani. 

Mondok egy példát, ami nagyon tipikus. Ez éppen egy evezőstúrán fordult elő:

A férj (legyen most András) mérnökember, középvezető beosztásban. Ő a túravezetőnk, gondolhatod, hogy mennyire proaktív, rendszerben gondolkodik és jó szervező. A felesége (őt hívjuk Marcsinak) abszolút humán beállítottságú, idegen nyelvet tanít egy egyetemet, rengeteget olvas és szívesen beszélget mindenkivel bármiről. Ő egy lassabb, ráérős, mondhatnám kicsit nehézkes típus (már ha valamit csinálni kell, nem gondolkodni).

Megérkeztünk egy jó táborhelyre, kikötöttünk. András kiterítette a sátorlapot oda, ahol gondolta, hogy jó lesz felállítani a sátrat. Marcsi örömmel rá is telepedett a kezében egy könyvvel. Mikor András elkezdte felverni a sátrat nem ráripakodott Marcsira, hogy üljön máshova, ne adj István segítsen sátrat állítani, hanem szépen elkezdte letűzdelni az ellenkező oldalon. Mikor ott kész lett, odahozott egy széket a felségének, lesz szíves ott folytatni az olvasást és így szépen felállította a sátrat.

A lényeg ebben a szituációban az, hogy a jó házasság egy olyan erős szövetség, ahol mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengébb oldala, amit tiszteletben tart mindkét fél. Inkább kiegészítik egymást, minthogy azon igyekeznének, hogy ugyanolyanok legyenek. Aki amiben erős, azt teszi hozzá a hétköznapok kihívásaikor. Amiben gyengébb, azzal meg békén hagyjuk. Hacsak nincs olyan elképzelése, hogy szeretne benne jobb lenni.

Még csak azt se mondhatom, hogy ebben a társaságban nincsenek összeszólalkozások, vagy összeveszések. De miután mindenki szereti a párját, ezek sose vérremenőek. Sőt! Sokszor már-már olyan szituációk, amiket szinte várunk, hiszen tudjuk, hogy ők ilyenek. 

Mindenesetre egy-egy közös reggelizés mindig megerősíti bennünk a választásunk helyességét. Merthogy mindenhol vannak nézeteltérések, de mi már legalább ismerjük egymás gyenge pontjait is.

Ha nem azt érzed, hogy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élsz, akkor érdemes ehhez hozzátanulni. Ezért készítettem egy 6 hetes email tanfolyamot párok számára, amire a képre kattintva tudsz feliratkozni:

Facebook
E-mail
Ha Te is úgy érzed nincs rendben a házasságod és szeretnél tenni érte, keress bátran, együtt megtaláljuk a megoldást!

E-mail: boldogan@petroczikatalin.hu

Telefon: +36 20 939 45 24

2 thoughts on “Mitől válik szövetséggé egy házasság?”

  1. Radácsy Éva

    Igazad van! Hiszen akármilyen hosszú ideje házasok, két emberből állnak. Mi pl. több, mint 60 éve vagyunk házasok, de legszívesebben kettesben nyaralunk – mióta a gyerekeink kirepültek. De vannak olyan időszakok – közben – , mikor mást-mást szeretnénk csinálni. Pl. én olvasni (ülve!), a párom sétálni. Ebből sosem volt vita, amíg én üldögéltem, ő sétált amennyit jól esett, majd visszajött. Ez csak egy kis példa, de úgy érezzük, hogy ha megbeszéljük a “kívánságainkat”, akkor minden rendben. Viszont, ha mindent meg tudunk beszélni, akkor még vita sincs!
    A tanácsom minden párnak az, hogy már a program előtt tisztázzák az esetleg felmerülhető problémákat! Hol az egyik enged, hol a másik! Viszont jól ismertük eymást, így nem vetettünk fel olyan ötletet, amiről tudtuk, hogy a másiknak az nem jó!
    Nekünk a 60 év alatt – a gyerekekkl is! – ez mindig sikerült.
    Sok sikert mindnekinek! Kaiéknek is!

    1. Petróczi Katalin

      Köszönöm az ötleteket és a jó példát 🙂 Nálunk látszik, hogy minden másolódik 🙂

Oszd meg, mit gondolsz a témáról!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.