Már korábban írtam róla, hogy a szerelemnek, szeretetnek nagyon sok szintje van.

A kapcsolatunk elején, sőt még a közepén is megpróbáljuk a párunkat a saját igényeink szerint változtatni. A szokások szintjén például, ha mi

  • rendesen a szennyestartóba tesszük mindig a levetett ruháinkat, akkor szeretnénk, ha ő is odatenné, ne az ágyon, széken hagyja el.
  • felkelés után mindig elhúzzuk a sötétítő függönyt a hálószobában, akkor szeretnénk, ha ő is ezt tenné, ha ő kel fel később.

Szokások szelektálása

Gondoljuk végig, mik azok az egyébként részletkérdések, amelyekben mi is próbáljuk, vagy próbáltuk a párunkat a saját szokásainkhoz „idomítani”!

Ezek az eltérések kettőnk szokásai között van, ahol örök bosszúságot jelentenek, van, ahol állandó konfliktust és veszekedéseket. De akár hangot adunk neki, akár magunkban morgunk, mindenképpen frusztrációt okoz.

Hogy változik ez idővel?

Azt vettem észre a környezetemben és nálunk is, a saját házasságomban, hogy idővel kialakul, mik azok a szokások, amiket nem, vagy nehezen tudunk elviselni és mik azok, amelyekkel lehet együtt élni. Amikkel nem tudunk együtt élni, azokban kérjünk változtatást. Amennyire tudjuk, segítsük a párunkat ebben, hogy megkönnyítsük neki ezt a változást.

Ma már, 30 év házasság után azt tapasztalom és látom más hosszú házasságokban is, hogy sokkal nyugodtabb az élet, mert már nem akarunk mindenen változtatni.  Ekkor a szeretet már sokkal inkább a  barátság, tisztelet, ragaszkodás szintjén mozog.

Például: ha

  • a párunk nem húzza el a függönyt felkelés után, mikor bemegyünk a szobába, elhúzzuk.
  • találunk egy széken egy szennyes ruhát, fogjuk és betesszük a szennyestartóba
  • rendszerint már útközben jut eszébe a párunknak, hogy valamit otthon felejtett. Visszafordulunk érte, ha elengedhetetlen.

 

Semmi baj nem származik belőle senkinek. Minél előbb odafigyelünk rá tudatosan, hogy a párunknak milyen szokásai azok, amelyeket ugyan nem szeretünk, de úgy tűnik nehezére esik változtatni, egyébként pedig lehet velük együtt élni, érdemes elfogadnunk. Ha pedig egyszer-egyszer mégis úgy tesz, ahogy mi szeretjük, akkor ezt mindenképpen érdemes megköszönni, vagy valami pozitív visszajelzéssel „jutalmazni”. Engem ezek a szituációk már inkább megmosolyogtatnak.

Amikor az ember már 10-20-30 éve házas, addigra már annyiféle rossz kapcsolatot is látott maga körül, hogy még inkább értékeljük a sajátunkat. Egy kliensem például elmesélte, (ő nem párkapcsolati témában járt hozzám), hogy régen nagyon zavarta a férje horkolása. Ma már, amikor hallja a hortyogást maga mellett, inkább mosolyog és egy jó érzés járja át, hogy hallja, hogy itt van mellette és minden rendben van.

Akármennyire furcsa lehet, a házasság biztonságérzetét erősítik ezek a szokások is. Minden, ami mindig egyformán zajlik, ami az állandóságot jelenti, az erősíti a biztonságérzetünket. Ráadásul a másik szokásainak elfogadása növeli a mentális intimitást is közöttünk. Örüljünk neki, hogy ő a párunk és ilyen jól kiismertük már.

 

Ha tetszett a cikk, kérlek ne tartsd meg magadnak, oszd meg az ismerőseiddel!

Ha nem megy ilyen könnyen ez az elfogadás és sok konfliktus forrása, kérlek keress bátran.