Egy férfi és egy nő gondolkodása merőben más.

De előbb egy vallomással tartozom. Most a megnyíló és beismerő „én” következik. Sose voltam jó fizikából, be kell valljam. De azt megtanultam a hétköznapokban, hogy a gravitáció működik. Ha bármit elengedek a kezemből, legyek a konyhában, a teraszon, a hálóban, az utcán, az bizony leesik. Néha pedig igazán igyekszem bűvészkedni, de nem tudom elkapni menet közben, az a földön landol. Egyszerűen vannak olyan törvényszerűségek, – legyenek azok fizikai, vagy más jellegűek – amelyek mindig működnek. Valahogy így van ez a két nem gondolkodásával.

Máshogy van „behuzalozva” a nők és máshogy a férfiak agya. Akár akarjuk, akár nem, ezen nem tudunk változtatni. Ergo….sokkal hasznosabb, ha megtanuljuk ezeket a különbségeket és így megtanuljuk kezelni.

Hány házasság fut zátonyra amiatt, hogy vannak olyan szokásai az egyik félnek, amelyikre a másik „allergiás”. Például: “A férjem hazajön a munkába, a TV elé veti magát és a távirányítót fogdossa helyettem.”

Évekig tudnak ugyanazon vitatkozni anélkül, hogy akár egyszer megkérdezték volna a párjukat, hogy vajon miért teszi azt, amit, mire gondol ilyenkor?

De ha tudjuk, hogy amit és ahogy mi csinálunk valamit, az mit vált ki a másikból és miért, akkor ezeket figyelembe tudjuk venni és ez a kulcsa annak, hogy tudjunk változtatni dolgokon. Mire gondolok?

Csak egy példa:

Ha tudom, hogy az, amikor a férjemnek csak úgy mellékesen megemlítem, hogy csöpög a csap. Az számára nem egy jelzés, amit tudomásul vesz, hanem azonnal dekódolja, mint megoldandó feladat. Ilyeneken kezd el gondolkodni:

– “Ezt meg kell szerelni. Van-e hozzá szerszámom. Ha nincs, venni kell. Mikor, hol, mennyiért? Mikor lesz időm ezt megcsinálni?

– Vagy szerelőt kell hívni. Honnan szerezzek egy megbízható szakembert?

Pedig mi csak úgy megjegyeztük, hiszen nekünk ez nem más, mint apró kényelmetlenség.

Ha ezzel tisztában vagyunk, nem teszünk ilyen “ártalmatlan” megjegyzéseket egy hétköznap este, hanem amikor erre megfelelő idő van.

Más…

Ha készültök a feleségeddel egy közös programra és ő megkérdezi, hogy vajon melyik ruha áll rajta jobban, a kék vagy a piros, bármelyiket is választod, nem jó válasz. Ilyenkor természetesen nem arra gondol, hogy most öltözködési tanácsot adj neki, hanem a kizárólagos figyelmedet. Mi az egyetlen jó válasz? „Nekem te mindkettőben nagyon tetszel.” – vagy valami ezzel egyenértékű.

Egyszóval érdemes megtanulnunk egymás működési elvét és többet nem fogjuk azt mondani, hogy „A nők egyszerűen kiismerhetetlenek.”, vagy „Ezek a férfiak olyan figyelmetlenek.”