Nem is igazán szeretem ezt a veszekedés szót, mert már maga a szó negatív csengésű. Sokszor viták vannak csak, mert valamiben nem értünk egyet. Ebből csak akkor alakul ki veszekedés, ha már komoly érzelmeket viszünk bele.

 

Megosztom Veletek nálunk milyen jellegű viták szoktak lezajlani.

 

Ez például tegnap este zajlott közöttünk:

Férj: Holnap mi a programod?

Én: Itthon vagyok, csak délután megyek A Kávéházba Identity partit tartani.

Férj: Ja, akkor semmi.

Én: Miért kérded?

Férj: Jó lett volna az autó, mert ……

Én: Vidd el! Sehova máshova nem kell nekem, a busz meg épp ott áll meg a Fő úton, ahova mennem kell. Elmegyek busszal.

Férj: Nem, nem, annyira nem kell, csak kényelmesebb lett volna.

Én: Nekem is kényelmesebb, mint a busz, de simán elmegyek busszal.

Férj: Nem, nem viszem.

Emlékszem, életünk első vitájára, amikor kölcsönkaptuk anyukámék Trabantját. Még talán egy fél éve ismertük csak egymást. Mindketten szerettünk vezetni, ezért elkezdtük tukmálni a másiknak a kocsikulcsot, vezessen ő, hiszen tudtuk mindketten a másikról, hogy ezt szeretné.

 

Mi a különbség a viták és a veszekedések között?

 

Hogy lehetne a fenti példa alapján egy ilyen vitából veszekedés?

Férj: Holnap mi a programod?

Én: Itthon vagyok, csak délután megyek A Kávéházba Identity partit tartani.

Férj: Szeretném elvinni az autót mert….

Én: De mondom, hogy nekem el kell mennem délután.

Férj: Nem tudsz busszal menni? Az is odavisz.

Én: De most kézben cipeljem a játékot meg a felszerelést?

Stb., stb., stb. lehetne még cifrázni. Valószínűleg az egész este hangulata odalenne.

Mi a különbség a két szituáció között? Csak annyi, hogy egy veszekedés során mindenki azt szeretné, hogy a maga igaza nyerjen elismerést, úgy alakuljanak a dolgok, ahogy azt ő szeretné. Tehát a középpontban az “ÉN” van. Míg a fenti viták során mindig a “TE” van a középpontban. Ezekből sose alakul ki vérremenő veszekedés, hiszen a végén valamelyikünk mindig “nagylelkűen” enged. 😀 És természetesen közben odafigyel a másik szükségleteire is.

Tudjátok miért van ez így (és volt még a legmélyebb válságunk idején is)?

Azért, mert mi ezt tanultuk a saját szüleinktől. Lehet, hogy most azt mondod: “Persze, így könnyű. Én bezzeg állandóan veszekedni láttam a szüleimet.” És igazad is van. Nagyon sokat jelentett mindig is és jelent a mai napig a jó minta mindkettőnknek.

De Te milyen mintát adsz át a Te gyerekeidnek? 

Te vagy a legjobb példa arra, hogy Neked milyen sokat jelent a saját minta, amit otthonról kaptál. Ez a gyerekeidnél is így lesz. Adod tovább nekik azt a mintát, amit Te kaptál, vagy érdemes lenne megtanulni, hogy is kell ezt úgy csinálni, hogy az később a gyerekeid számára egy békés, szeretetteli kapcsolat feltételeit jelentse? Bármikor meg lehet törni egy hozott mintát. Az első lépcső efelé az, hogy felismerjük. Levegőben hagyom a kérdést…

Szokták tőlem kérdezni, hogy mi a mi titkunk. Csupán ennyi, hogy minden döntésnél a másik szükségleteit tartjuk szem előtt. FONTOS!!! Ez csak kölcsönösen működik jól és békésen.

Iratkozz fel hírlevelemre, ha szeretnél tanulni a párkapcsolatokról! ❤️