Sok házasság kimúlik azért, mert nem fordulnak (időben) házassági tanácsadóhoz. Pedig nem természetes, hogy ezt jól kell tudni csinálni.

 

“De hisz ezt sose mondtad!”

 

– hangzott el egy tíz éves házasság végét jelentő válás közben a válóperes ügyvédek társaságában.

János és Bea kapcsolata 10 évvel ezelőtt úgy indult, mint egy álom. János megbecsült villamosmérnökként dolgozott, Bea sikeres kertészmérnök volt. Gyönyörű virágoskerteket, kert terveket készített.
Ahogy az sok családban is megtörténik, 4 év után megszületett a várva várt fiúk, Csabi. Volt ám nagy boldogság! Igen ám, de Csabiról néhány év alatt kiderült, hogy Asperger szindrómában szenved (ez egy fajtája az autizmusnak). Beát nagyon összetörte a hír. Sokat járt orvostól orvosig, amíg megkapta a végleges eredményt. Mikor kezébe vette a már hivatalosan leírt diagnózist, attól kezdve mindent, de tényleg mindent igyekezett megtenni, hogy a kisfiú életét megkönnyítse. Otthagyta a munkahelyét és minden idejét a kisfiának szentelte. Nem ragozom….ma, 6 évvel később a válást intézik.

 

Vajon mi történt?

 

Amikor a válóperes ügyvédeik társaságában találkoztak, akkor borult ki a bili. Félelmetes történet, hogy 10 év házasság alatt egyszer nem beszéltek arról, amiről ott, a válás közepén.

János:
“Mióta megszületett Csabi, Te csak vele foglalkozol. Én mintha itt se lennék! Semmi másról se lehetett beszélni Veled, csak arról, hogy Csabinak éppen milyen nehézségei vannak, milyen vizsgálatokra kell vinni, azoknak mi az eredménye. Szerintem, ha nem jöttem volna haza akár egy évig, észre se vetted volna! Pedig mindent megtettem, hogy előteremtsem a megélhetésünkre valót….”

Beának erre leesett az álla:
“De hát este, mikor Csabit leraktam aludni, még nekiálltam főzni, hogy legyen vacsorád és másnapra tudjál bevinni ebédet a munkahelyedre. Egy köszönetet nem kaptam érte, pedig hulla fáradt voltam addigra. De te mindig csak azt szajkóztad, hogy nem kell úgy elkényeztetni Csabit. Hát milyen apa vagy? Ahelyett, hogy segítettél volna. Egyszer se vitted Te Csabit az orvoshoz…..”

Kiderült, hogy az eltelt tíz évben mindkettőjüknek csak elvárásaik voltak, de még azokat öntötték szavakba. Arra pedig végképp süketek voltak, hogy egymás kommunikációjából kihallják a másik szükségleteit. Mindketten szenvedtek, elnyomták magukban a saját negatív érzéseiket is. Tíz évig nem vették észre, hogy amitől ők szenvednek, attól a másik is.

 

Mi történt a tíz év alatt?

 

Mindketten élték a hétköznapjaikat és közben saját magukat emésztették. János dolgozott, úgy érezte közben frusztrált őt, hogy gy érezte, szinte semmi nem elég, hiszen a sok orvosi vizsgálat, a fejlesztések nagyon sok pénzt felemésztettek. Bea pedig nem tudott 100 százalékosan dolgozni, hiszen Csabi sok időt és energiát igényelt. Neki sok feszültséget okozott Csabi miatti aggódás. János szerette őket és szeretett volna legalább anyagilag biztos hátteret nyújtani. Közben pedig hiányzott neki a felesége és persze a fia is, hisz alig volt ideje rájuk.

Ők a saját maguk nehézségei, feladatai közben egyáltalán nem érzékeltek, hogy egy sorsközösségben élnek. Egyszercsak ráébredtek, hogy nem tudnak egymással tovább egy levegőt szívni.

Itt elvált egy pár, aki megtanulhatták volna, hogy meghallják egymás vészjelzéseit és hogyan tegyék könnyebbé egymás és így a saját életüket.

 

Mi van akkor, ha egészen más szokásokat, értékrendet hozunk otthonról?

Egyszer megkeresett engem egy házaspár, akik már legalább 15 éve együtt éltek. A problémájuk a felszínen nagyon tipikus volt, nagyon eltávolodtak egymástól. De közben bevallásuk szerint szerették egymást és nem akartak volna elválni, de nem találták a visszavezető utat egymáshoz.

Több beszélgetés során derült fény arra, hogy valójában a hölgy a születési családjából hozott egy olyan mentalitást, ami eltávolította őket egymástól. Nem akarok ebbe nagyon belemenni, a lényeg röviden, hogy nagyon határozott, szigorú nevelésben részesült és neki a házasság a szerelmen kívül a családjából való menekülést is meghozta. Így viszont a férje szinte minden közeledését ez a gyerekkori bezártságtól, szigorúságtól való félelem övezte, ezért hárított el minden közeledést. Mindezt teljesen tudat alatt tette. 

Ha nem jönnek el hozzám, ki tudja, hova vezetett volna a történetük. De így, a tanácsadáson fény derült mindkettejük számára arra, hogy egy korábbi „sérülés” állt közéjük. Mindig az a kiindulópont ahhoz, hogy egy nem kívánt folyamaton változtassunk, hogy tisztában vagyunk a motivációkkal és az okokkal. Ez a feltétele annak, hogy felül tudjuk írni a bennünk lévő tudatalatti programot. Én látom, hogy házaspárok milyen komoly elszántsággal igyekeznek és tudnak annak érdekében változásokat megtenni, hogy újra visszataláljanak egymáshoz akkor, amikor már elhiszik, hogy lehetséges.

 

Mi történik a hétköznapokban?

 

A hétköznapokban általában nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy ezt a filmek sugallják. A filmek addig tartanak, míg szerelembe esik két ember és ott a vége, hogy egybekelnek és boldogan élnek, míg meg nem hallnak. Ugye?
Pedig igazából akkor kezdődik egy pár életében egy következő fázisa:

amikor meg kell teremteni a közös otthont;
– megszületnek a gyerekek, jó esetben egészségesen, de rengeteg kihívást hozva a következő 20 évre;
– jöhet egy munkahely elvesztése;
– egy komolyabb betegség;
– komoly döntések meghozatala;
– akár több költözés;
– tovább tanulmányok;
– a környezet, a körülöttünk lévő feltételek megváltozása;
– egy idős szülő komolyabb betegsége.

Számtalan kihívás, amiket közös erővel kell megoldani. De néha úgy érezzük, hogy már nincs honnan meríteni lelkierőt. Hogy vége a világnak. Ráadásul a párunktól több kilométeres távolságban vagyunk. Jó, ha a kötelező “körökre” futja az energiáinkból.

Szerencsés esetben mindketten jó példát, jó konfliktuskezelési mintákat hoztak otthonról és így ügyesen megoldják a felmerült nehézségeiket.

A többség azonban nem ezt hozta. És egyáltalán nem magától értetődő, hogy ezekre a kihívásokra olyan rugalmasan, annyi érzékenységgel, egymásra figyeléssel, ugyanakkor asszertív módon (saját szükségleteinket is figyelembe véve) tudunk reagálni, ami segít közöttünk az összhangot és a harmóniát megóvni.

 

Mire számíthatsz, házassági tanácsadóhoz fordulsz?

 

Egy korábbi kedves kliensem mesélte el, hogy amikor először felmerült, hogy hozzám forduljanak a feleségével, neki nagyon nem tetszett az ötlet. Hiszen mit tud segíteni valaki, aki nem is ismeri őket, ha ők maguk nem tudnak magukon? Cikinek is érezte. (Megjegyzem ez az első két találkozáson érezhető is volt rajta) De most már érti és abszolút bátorítja a hasonló helyzetben lévő ismerőseit, hogy forduljanak segítséghez, hiszen olyan dolgokra sikerült rávilágítanom, láttatnom velük, amiket ők egyáltalán nem vettek észre. Nem beszélve azokról a gyakorlatokról, amik fokozatosan újra közelebb hozták őket egymáshoz.

Sokan vannak így, hogy nem hisznek egy külső szakemberben, vagy „cikinek” tartják. De hiszen az autónkat se kezdjük el otthon szerelgetni, ha valami baja van, hanem elvisszük olyan szakemberhez, aki ahhoz ért. Van, aki megtanul otthon főzni, van akinek ezt tanulnia kell később, mikor már rá van kényszerülve. És bizony néha odaégetjük az ételt. De ettől még, ha kitartóan gyakoroljuk, megtanulhatunk jól főzni. Ahogy az elején is írtam, senki nem születik szakembernek, ami az emberi kapcsolatok, párkapcsolatok kiváló kialakítását segítené. De ez is tanulható.

Ha felkerestek a kapcsolatotokat érintő problémával, akkor

  • legelőször mindketten elmondjátok, hogy Ti hogy látjátok a jelenlegi helyzetet. Mi vezetett ide és mi lenne a kívánatos cél, amit szeretnétek elérni. Már itt hallhattok olyan dolgokat egymás szájából, amit még soha.
  • Ezután felmérjük, hogy érzelmileg hogy viszonyultok egymáshoz. Részletesen kiderítjük, hogy melyikteknek mire van szüksége ahhoz, hogy érezze a másik szeretetét. Ez segít abban, hogy a folyamat közben fokozatosan újra egyre közelebb kerüljetek egymáshoz.
  • A folyamat során feltárjuk az erősségeiteket, mik azok, amik segítenek a vágyott cél elérésében és mik azok a gátló tényezők, amelyek hátráltatják az alapprobléma megoldását.
  • Mindezek tükrében, – miközben egyre jobban érzitek már magatokat egymás társaságában – elindultok az egymáshoz vezető úton. Közösen kidolgozzátok a megoldási módokat, megtanuljátok helyesen és sikerrel kezelni a konfliktusokat.
  • Végül közös erővel, egymást segítve fogjátok elérni az elején kitűzött célt.

Én mindehhez biztosítom a nyugodt és biztonságot légkört, a szaktudásomat és támogatásomat.

 

Jó, jó, de a párom semmiképpen nem akar eljönni házassági tanácsadóhoz. Az olyan ciki!

 

Ha úgy érzed, hogy

  • Te már megfulladsz ebben a kapcsolatban, vagy
  • egyszerűen gombóc van a gyomrodban, ahányszor hazamész,
  • esetleg pont ellenkezőleg…..úgy érzed teljesen elvesztetted a kapcsolatot a pároddal,
  • már legszívesebben “bedobnád a törülközőt”,

 

akkor mindenképpen megerősítlek abban, hogy érdemes akár egyedül is elkezdened dolgozni a kapcsolatodon.

Talán emlékszel, ha voltál fiatalkorodban sátorozni és egy hálózsákban aludtál a kedveseddel. Amikor számodra kényelmetlen volt egy póz, már majdnem elzsibbadtál, elkezdtél forgolódni. Ilyenkor biztos, hogy a párodnak is kellett, hiszen nem volt annyi hely, hogy külön-külön forduljatok. Egy pár kapcsolatára is közvetlenül hatással van, ha akár csak az egyik fél változtat dolgokon. Hiszen az érződik a másik oldalon is és másfajta reakciókat fog eredményezni.

Természetesen az a leghatékonyabb, ha együtt, közösen vállvetve tesznek a kapcsolatotokért és tanultok meg hatékonyabb kommunikációs és kapcsolatépítő módszereket, mint külön-külön.

Inkább gyere egyedül, mint hogy már túl késő legyen. Jön most épp elég válság az életünkben, a házasságod ne jusson oda. Azt mindketten nagyon megszenvednétek mind érzelmileg, mind anyagilag. Ebbe bele se megyek, mert ez egy nagyon komoly élethelyzet, ami nagyon komoly sérülésekkel minden résztvevő számára. Jobb ezt megelőzni és persze az esetek 90%-ban lehet is.

Ne habozz, keress bátran!

házassági tanácsadás