A minap beszélgettem egy barátnőmmel és a párjával. Ez adta az ötletet, hogy megírjam ezt a cikket, mert olyan gyakori ez a szituáció, miközben nagyon sokat rombol egy kapcsolaton.

A főszereplőket hívjuk Ildikónak és Palinak. Körülbelül fél éve ismerik egymást, azaz még a megismerkedés időszakában vannak. Ahhoz képest már elég konfliktusos a kapcsolatuk. Volt egy olyan “tünet”, amin ha nem változtatnak a nő, akkor nagy jövő nem jósolok ennek a kapcsolatnak. A kommunikációjuk, konfliktus kezelési módszereik enyhén szólva se kidolgozottak.

Amikor a párunk valami olyat tesz, amivel nem értünk egyet, akkor ezt többféleképpen is az értésére adhatjuk. Lehet szép szóval, lehet én-üzenettel, és persze különféle hangerővel.

Amit én hétvégén nagyon sokat hallottam Ildikótól: “Ugye hogy megmondtam…”, addig-addig ismételve, míg a párja, Pali kényszeredetten és halkan nem válaszolt, hogy “Igen”, vagy “Jó, jó”.

 

Mi történik ilyenkor az egyik, illetve a másik féllel?

Nyilvánvalóan akkor hangzott ez el, amikor egy olyan téma merült fel, ami már korábban is szóba került közöttük. Most kiderült, hogy amikor erről korábban beszéltek, Ildikónak igaza volt és nem elégedett meg a ténnyel, hogy igaza van, hanem szüksége volt rá, hogy ezt a párja – hozzáteszem mások előtt – is elismerje. Ez nyilván egy kellemetlen helyzet Pali részéről, hiszen barátok előtt derült ki, hogy “alulmaradt” ebben a helyzetben. Ez egyenrangú párok esetén egyáltalán nem kirívó eset, ilyen nap mint nap megesik, hogy egy dologban valamelyik félnek igazolódik később az igaza. Jó esetben ez nagyjából kiegyenlítetten zajlik és nem okoz problémát.

 

Miért volt szüksége Ildikónak arra, hogy ez szóban is elhangozzon, hogy igaza van?

Ez abból adódik, mert alapvetően bizonytalan. Egy önbizalomhiányos személyiségnek szüksége van az állandó megerősítésre. Akármiből adódik (gyerekkorból, jelenlegi helyzetből, gyakori kudarcból), csak akkor érzi magabiztosnak magát, ha a környezete megerősíti abban, hogy igaza van és “ő jó”. Mert ennek ez az értelme ebben az esetben.

 

Hogy érezte magát Pali ebben az esetben?

Tulajdonképpen egy “anya – fiú” kapcsolatból szólt hozzá a párja, nem úgy, mint egy egyenrangú párhoz szoktak. Ő önbecsülésében sebzetten, összehúzva magát mondta ki azt az “igen”-t. Tulajdonképpen Ildikó Pali önbecsülésének aláásásával tudta saját önbizalmát erősíteni.

Ez nem egy egészséges reakció. Ennek a kapcsolatnak így, hosszabb távon nincs sok jövője, hiszen ez nem két egyenrangú ember kapcsolata.

Ha most vagy társkeresés időszakában, akkor mindenképpen érdemes először a saját személyiségeddel, sebzettségeddel foglalkozni, feldolgozni a korábbi sérüléseket és önismeretet tanulni, hogy egészséges lélekkel tudj nekiállni a párkeresésnek és elkerüld ezeket a buktatókat.

Ha már régebbi kapcsolatban éltek és felismered ezeket a reakciókat, akkor pedig érdemes végiggondolni, hogy vajon miből adódik a Te vagy a párod kishitűsége. Az önbizalmat lehet erősíteni és a párkapcsolaton belüli kommunikáció is tanulható.

Hosszúvávon kiegyensúlyozott kapcsolatban a béke és a szeretet kimutatása sokkal fontosabb, minthogy egy-egy esetben éppen kinek van igaza. Különben nem lesz se hosszútávú, se kiegyensúlyozott ez a kapcsolat.

Hallgasd meg az ezzel kapcsolatos néhány perces videómat!

 

Ha több segítségre van szükségetek a megfelelő kommunikáció kialakításához, keressetek bátran!

Napi párkapcsolati tippekért kövesd a Facebook oldalamat!