Minden házasság összecsiszolódással kezdődik. Hiszen más szokásokat, mintákat, vérmérsékletet viszünk bele, amelyek számos ponton összeütközésbe kerülnek egymással. A házasság mézeshetei, évei után, mikor már valóban megismertük egymást és együtt élünk sokszor megszaporodnak a nézeteltérések.

Mikor két önálló, saját individummal rendelkező ember együtt él, az természetes, hogy nem értenek mindenben egyet és vannak konfliktusok. Ami viszont általános tapasztalat, hogy ezekre a konfliktusokra való reagálásunk idővel változik. (Leszámítva azokat az eseteket, ahol megmarad a magas hőfok, vagy még emelkedik is. No, akkor elkél a segítség).

Általában a konfliktus során mindkét fél hisz abban, hogy neki van igaza, és nem érti, a másik fél miért nem így látja. Szeretnénk megváltoztatni a másik látásmódját, meggyőzni az igazunkról, illetve ha nem szavakról, hanem valamiféle tettekről van szó, akkor megváltoztatni. Rengeteg energiát pazarolunk ám erre. De mit tegyünk, az ifjonti vér és a vérmérsékletünk dolgozik bennünk. Ilyenkor vannak ajtócsapkodások, hangos veszekedések és persze az édes kibékülés. Hisz ki szeret tartósan egy légtérben lenni egy vesztessel? Márpedig az ilyen jellegű veszekedések végén, ahol valaki megnyeri a “csatát”, ott a másik fél veszít.

 

Hogyan változik ez később?

Ahogy egyre több konfliktust sikerül „túlélnünk”, megoldanunk (persze sok béküléssel együtt), egyre inkább kiismerjük egymást. Tudjuk már kinek mi a gyenge pontja, már nem kezdünk bele olyan vitákba, amelyekről tudjuk jól, hogy meddőek.

Ekkor már hajlamosak vagyunk inkább egy-egy szellemes megjegyzéssel elütni az élét a konfliktusnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell ilyenkor is megvitatni a nézeteltéréseket, de ezek már sokkal ritkábbak és persze nem vérremenő viták. Ezért is tartom nagyon fontosnak a házasságban a humort. Nagyon sok konfliktus elkerülhető ennek segítségével. Csak gondoljunk bele, hogy az adott nézeteltérés tárgya milyen jelentőséggel bír mondjuk tíz év távlatában! Fog számítani, hogy most engedek, vagy harcolok az igazamért?

Meg egyáltalán mi a fontosabb, hogy igazam legyen, vagy hogy békében és szeretetben éljünk? 

ermészetesen amit fontosnak tartunk, azt próbáljuk a párunknak elmondani, miért fontos az nekünk, amit mi képviselünk. De az esetek többségében nem nagy dolgokon szoktunk összekapni, inkább sok kicsin.

 

Mikor már “megtanultuk” egymást

Amikor már szavak nélkül is értjük a másikat, már tudomásul vettük, hogy nem mindenben tudunk változást elérni, sokkal könnyebb az élet. Amerikai kutatások is kimondják, hogy bizony vannak olyan szokásaink, amiken egyszerűen nem tudunk változtatni. Ezeket pedig jobb tudomásul venni. Amikor idáig eljutunk, hogy nem is akarunk változtatni már a társunkon, ez már egy egész más minőségű kapcsolat. Ekkor már csak mosolygunk azon, amin korábban kisebb „háború” tört ki otthon.

Sok-sok békés, mosolygós órát kívánok!

Ha hasznosnak találtad a cikket, kérlek oszd meg másokkal is!

Ha úgy érzed, hogy szeretnétek tenni a házasságotokért, de nem tudjátok hogyan, bátran keressetek!

A facebook oldalamat itt találod.