A vélt vagy valós félelem a mi ellenségünk. Sokszor bele se gondolunk, mi minden marad a tervezés fázisában csak azért, mert nem merjük a legelső lépést megtenni. Félelmeink nagy része pedig teljesen alaptalan. Kutatások derítették ki, hogy félelmeink 95%-a teljesen alaptalan. Csupán korábbi rossz tapasztalat, vagy mástól kapott információk alapján vagyunk képesek hagyni, hogy ez a negatív érzelem megakadályozza, hogy belevágjunk valamilyen változást hozó dologba.

Tegnap voltam a Láthatatlan Egyetem III. Konferenciáján. Aki nem ismeri, annak kedvéére röviden bemutatom ezt a civil, egyetemista kezdményezést. Teljesen önkéntes alapon indítottak útjára most már jó néhány éve egyetemisták egy olyan képzési rendszer, aminek során egyetemisták tartanak egyetemistáknak különféle önfejlesztő képzéseket:

  • időgazdálkodás,
  • személyes pénzügyek,
  • informatika Gömböknek,
  • mindfulness,
  • photoshop.

A kínálat úgy szélesedik, ahogy bekerülnek tehetséges fiatalok, akiknek értékes tudás van a tarsolyukban. Mindez teljesen önkéntes alapú. A képzésekért az egyetemistáknak nem kell fizetni és mindenki, aki hozzátesz, képez, szervez, önkéntes alapon csinálja.

 

Mi volt az a mondat, ami azóta se hagy nyugodni?

Most tartották meg 3. alkalommal konferenciájukat, ahol szintén önkéntesek tartottak eőadásokat. Nagyon sok érdekes és értékes gondolatot hoztam el magammal, de egyet mindenképpen szeretnék megosztani Veletek.

Egy hölgy elmesélte, hogy készült fel az első terepmaraton futására. Nagyon sok tanulsága volt ennek a felkészülési időnek, de egy nagyon elgondolkodtatott. Elmesélte, hogy amikor beszélgetett utána valakivel erről, az illető elmondta neki, hogy már ő is vásárolt egy szuper jó futócipőt és megkérdezte arról a véleményét. Mire a hölgy visszakérdezett, hogy “Mennyit szoktál futni? Hányszor egy héten, hány kilométert?”. Az illető ránézett és közölte, hogy még nem kezdett el futni, egyelőre felkészül rá. Ez engem mélyen elgondolkodtatott és mindjárt elkezdtem számbavenni az én “futócipőimet”.

Nekem például már régóta tervben van, hogy készítek rövid videókat. Már régen elkezdtem írni a témákat. Kiválasztottam a lakásban az erre megfelelő zugot. Már beszereztem kamerát, állványt. És igen, elkezdtem, kettőt már elkészítettem. Tehát az előző példát alapulvéve, nekem nemhogy a futócipőm, de a zoknim, a futópólóm, az eső felszerelésem, de még a sapkám is megvan. Már csak neki kell látni a rendszeres munkának.

 

Vajon mitől félek?

Miért nem vágtam  már bele? Vajon mi tart vissza? Hogy nem leszek tökéletes? Senki nem tökéletes semmiben a legelején. Éppen attól leszünk egyre jobbak, hogy gyakorolunk. Minden nap, vagy minden héten, attól függ, miről van szól. A hangsúly a rendszerességen van.

  • Még hány ilyen “futócipőm” van, ami biztonságérzetet kell, hogy adjon azért, hogy valamibe belekezdjek.
  • Vajon csinálom már, vagy csak tervezgetek? Sok-sok kérdés felmerült fel bennem az este folyamán.

Gondolkozz el, Neked hány futócipő van a szekrényedben? Te mitől félsz, mitől tartasz?

Én beláttam, hogy jó valamiben az ember nem lehet anélkül, hogy ne kezdené el az elején. Sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy “Jobb a kész, mint a tökéletes”. Ennek fényében holnap kezdem a sorozatgyártást :-).

Csak ugyanerre tudlak Téged is bíztatni!!

 

Ha segítségre van szükséged, hogy a saját belső erőforrásaidat megtaláld a célod megvalósításához, keress bátran!

Ha úgy érzed együtt könnyebb, tarts velünk az Újratervezés 40 felett facebook csoportunkban!