Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan mintát kaptam a szüleimtől, ami ritkaság számba megy. Talán még nagyobb szerencse, hogy ezzel a férjem is így van. Nekünk volt hová tekintenünk és nyúlnunk, amikor mélyponton volt a kapcsolatunk. Mert minden kapcsolatnak vannak mélypontjai és magasságai. A lényeg, hogy a mélypontok ne legyenek nagyon mélyek és ne tartsanak sokáig.

 

Számomra az élő példák

A szüleimhez idén 61 éve házasok. Sokan kérdezik tőlük, hogy vajon mi a titka annak, hogy ilyen régóta így szeretik egymást és ilyen szép házasságban élnek: A válasz rém egyszerűnek tűnik elsőre: “Az, hogy mindig a másikra vagyunk tekintettel.” Ugye milyen egyszerűnek tűnik?

Ha felmerül, hogy mi legyen az ebéd, akkor mindketten a másik kedvencét javasolják. Ha felmerül, hogy mit nézzenek a TV-ben, akkor mindketten javasolják azt a műsort, amit a másik szeretne. Mondván, addig ő majd olvas. És így tovább….

Érdemes ezt a mintát követni, persze ez is akkor válik nehézzé, amikor éppen mindketten rosszabb időszakban vagyunk. Én is emlékszem, hogy az első vitánk a – most már – férjemmel azon volt, hogy kölcsönkaptuk a Trabantot egy közös útra és azon vitáztunk, hogy ki vezessen. Mindketten unszoltuk a másikat, hogy vezessen ő, mert tudtuk, hogy szeret vezetni :-). Most már ez megmosolyogtat, de tulajdonképpen ez a mai napig így van.

Ebben az esetben viszont arra nagyon oda kell figyelni, hogy ez kölcsönös legyen. Ha mindig az egyik fél figyel oda, mit szeretne a másik és igyekszik neki örömet szerezni és ez nem kölcsönös, akkor egy nagyon hierarchikus kapcsolat alakulhat ki. Ez csak úgy működik jól, ha kölcsönösségen alapul.

 

A szeretet legmélyebb szintje

Sokan úgy értékelik az ilyenfajta kapcsolatot, hogy az ember mindig alkalmazkodik. De a szüleim és mi sem úgy éljük ezt meg. Hiszen ha a másikat szeretem, akkor szeretném, hogy neki jó legyen. Mivel ő is szeret engem, ő is ezt szeretné nekem. Nyilván a gyakorlatban ez úgy alakul, hogy hol az egyikünk, hol a másikunk kedvére történnek a dolgok, vagy egyszerűen egymás után. Ez szituációtól függ. A szeretetnek sok-sok szintje van és én azt gondolom ez egy egész más minőségi szint, mint egy induló kapcsolatban. Ott is mindkét szerelmes azt szeretné, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy az a másiknak jó, de ez egy félig meddig “vak” időszakban van így. Mi pedig már mindent ismerünk a másikról és azzal együtt válik nagyon fontossá a másik jólléte.