Megtapasztaltam több mint 30 év házasság során, hogy a jó példa milyen hihetetlen erőforrás tud lenni számunkra, amikor nagyon mélyponton vagyunk. Szeretném minél több házaspárnak (párnak) megmutatni, hogy nagyon nagy távolságból is van visszaút, amit ha bejárnak, annak egy olyan minőségi kapcsolat a jutalma, amiről ma még talán nem is álmodhatnak.

Küldetésem, hogy megmutassam, hogy a hosszú, boldog párkapcsolat, házasság tanulható. Az ehhez való készségek, képességek fejleszthetők. Adjunk minél többen jó példát a gyerekeinknek, ami számukra egy óriási erőforrás lesz a saját életükben! Mutassuk meg nekik, hogy lehet ezt nagyon jól csinálni! A mi családunkban ez generációk óta jól működik.

Bízz bennem, legyél nyitott és tegyük jobbá a világot együtt!

Valamikor 2010-es évek eleje nem volt a legboldogabb szakasz az életemben. Minden bizonytalanná vált körülöttem.

A cég, amelyiknél alkalmazottként dolgoztam és egyszerűen imádtam, a megszűnés szélére került, majd meg is szűnt. Párhuzamosan ezzel éltük meg az akkor már több mint 20 éves házasságunk legmélyebb válságát. A gyerekeink már nagykorúak lettek, egyre kevesebb időt, energiát igényeltek tőlünk, tőlem. Én, aki anyatigrisként imádtam őket és igyekeztem mindenben segíteni, támogatni az útjukat, már egyre kevésbé volt rá szükségük. A férjemmel fényév távolságba kerültünk addigra. Nem voltak konfliktusok, veszekedések, nem volt ez látványos, sőt, sokkal inkább túlságosan csendes.

Nem találtuk egymáshoz a kapcsolatot. Amennyire jól működtünk addig négyesben, annyira nem tudtunk mit kezdeni egymással kettesben.
Mivel mi generációk óta hosszú, harmonikus házasságokat láttunk magunk körül a családban, komolyan fel se merült, hogy elválnánk. Ezért végül segítséget kértünk szakembertől. Akkor kiderült, hogy az alapértékek ugyanúgy közösek, csak egyszerűen eltelt 15 év anélkül, hogy töltöttünk volna kettesben minőségi időt. Úgyhogy innentől kezdődött a mi kapcsolatunk újra építése. Nem mondom, hogy könnyű volt, azt meg pláne nem, hogy rövid. Eközben kellett nekem új munkahelyet, vagy legalábbis egy új szakmai életet is felépíteni.

Így találtam rá 2014-ben a life coaching szakmára és kezdtem el benne dolgozni. Körülbelül fél év múlva rájöttem, hogy bármilyen nehézséggel, elakadással is keres meg valaki, ha a háttérben a párkapcsolatával, házasságával problémák vannak, akkor nem jutunk előbbre, míg azt nem sikerül rendeznie. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy továbbtanultam a párkapcsolat témájában. Így sok legyet ütöttem egy csapásra; a saját sokéves tapasztalatomhoz hozzátanultam módszereket, megtanultam az elméleti hátterét sok addigi tapasztalatomnak és természetesen a tanultakat hasznosítottam a saját házasságomban.
Azt kell mondjam, hogy akkor, 2010 utáni időszakban nem gondoltam volna, hogy ilyen minőségű lehet még a mi házasságunk, amit most megélünk.

Aztán idén még egy gellert kaptam az élettől. A 62 éve együtt élő szüleim közül anyukámat elveszítettük. Az óriási fájdalom mellett persze rengeteg, számomra nagyon értékes időt tudtam tölteni velük az utolsó egy hónapban és azt kell mondjam, még mindig tanultam tőlük. Egyszerűen azt gondolom, most, amilyen világot élünk, kötelességem is, hogy mindazt a tudást, tapasztalatot, értéket átadjam azoknak a pároknak és egyéneknek, akik szeretnének valóban hosszútávon boldog kapcsolatban élni. Így mára én, aki a vérbeli pedagógus anyukájának anno állította, hogy soha nem fog tanítani, most valahogy mégis erre a pályára (is) tévedtem.