Ma a 4-es villamoson utaztam és mellettem egy fiatalember beszélt telefonon valakivel. Ha akartam, ha nem, hallottam. Nem tudom, miről volt szó, csak arra figyeltem fel, hogy mondja a beszélgetőtársának hogy 6-ra megy a masszőrhöz. Miután ott állt mellettem, láttam, hogy vékony, de atletikus, erős alkata van. Volt vagy max. 30 éves. Az gondolkodtatott el, ami nekem erről eszembe jutott. Miért megy masszőrhöz valaki, aki nem sántít, nem idős és valószínűleg ízületi gondokkal sem küzd?

Ebben a pillanatban eszembe jutott, mikor pár napja egy rádióinterjúban megkérdezte tőlem a riporternő, hogy miért van az, és valóban úgy van-e, hogy az emberek nem szeretik, vagy nem is vallják be, hogy pszichológushoz járnak. Attól félnek-e, hogy a környezetük ebből arra következtet, hogy velük valami nincs rendben?

ELŐÍTÉLETEK – MEGELŐZÉS – Hogy is van ez?

Sokan asszociálnak valamiféle mentális deformitásra azért, mert valaki segítséget vesz igénybe. Sajnos a pszichológusok ezzel küzdenek.  Érdekes módon én, mint coach kevésbé találkozom ezzel. Ez is csak egy előítélet. Hiszen ha fája fogunk, elmegyünk fogorvoshoz, nincs abban semmi ciki. De elmehetünk egy évenkénti felülvizsgálatra is, vagy még akkor, mikor csak kicsit fáj, MEGELŐZÉSBŐL.

Ugyanígy elmehet egy fiatal, életerős ember is masszőrhöz – egyszerűen azért mert sportol, vagy ülőmunkát végez, vagy kicsit meghúzódott itt vagy ott, – hogy később ne legyen baj belőle. Egyszerűen MEGELŐZÉSBŐL. Ugyanígy mehet valaki pszichológushoz, vagy coachhoz, vagy bármilyen segítőhöz azért, mert nem akar még egy éven keresztül ugyanazon agyalni és tudja, hogy van segítség, aki néhány jól irányzott kérdéssel, vagy segítve a saját személyiségének a fejlődését hamarabb segít egy kihívás megoldásában.

Ennyi az egész.

Sokkal-sokkal többet tehetünk a saját életünk jobb alakulásáért, ha hajlandóak vagyunk a megelőzésre figyelmet fordítani akár mentális, akár szociális, akár fizikai jólétünk érdekében.