Miért van az, hogy úgy tűnik, mindenki eredménytelenül keresi a párját? A férfiak arról panaszkodnak, hogy nincs egy normális nő, míg a nők arról, hogy nem találni józan, normális gondolkodású pasit. Miért nem találnak egymásra?

Sok hölggyel találkozom a saját korosztályomban (40-50-es), akik egyedül élnek és szeretnék már  megtalálni az ideális párjukat, akivel végre szabadon, nagy szeretetben, kölcsönös elfogadásban leélhetik az életüket. Ahogy őket és a sok kudarcélményüket hallgatom, összeállt bennem egy kép, hogy vajon miért nem sikerült nekik ez eddig.

Ami mindenkiben közös – ebben a korosztályban főleg -, hogy sok kudarcélményük volt, tehát sok sérülést hoznak magukkal az előző kapcsolataikból. A másik, hogy pontosan, sokszor egész részleteiben felsorolják, hogy milyen legyen az illető. Mi is ezzel a baj?

Egyrészt nagy az esélye, hogy ebben a korosztályban a férfiak ugyanúgy tele vannak már sérülésekkel, sokkal óvatosabbak, bizalmatlanabbak. Eleve nehezebb, amikor két sérült ember találkozik.

A másik nehézség, hogy nagyon sok az elvárás. Közös elfogadást szeretnének, de persze a másik feleljen meg egy rakás feltételnek. Na így, nem nehéz elfogadni. Az elfogadás pont arról szól, hogy olyannak fogadom el a másikat, amilyen. Amikor viszont megkérdem ezeket a hölgyeket, hogy azokkal a tulajdonságokkal, amiket elvárnak a másik féltől, vajon bennük megvannak-e, sokszor kiderül a sok-sok sikertelen próbálkozás oka. Hiszen sokkal könnyebb útnak tűnik a saját hiányosságainkat másvalakivel pótoltatni, mint hogy saját magunk változzunk.

Mi a megoldás?

Én azt ajánlom minden kedves hölgynek, aki egyedül él, de nem szeretne, hogy szánjon időt, energiát, a saját önismeretére. Vagy tegyen azért, hogy változzon a kívánt irányba, vagy szeresse meg magát olyannak, amilyen, hiszen ha ez megy, a másikat is el fogja tudni fogadni és fogja tudni olyannak szeretni, amilyen. Csak akkor kezdjen nyitni és keresni a párját, ha saját maga már rendben van magával.

Még egy utolsó megjegyzés: ez nem csak a mi korosztályunkra igaz, de a 30-as, 20-as korosztályra is. Talán ott kevesebb még a sérülés, de minden más igaz.