Vannak a házasságokban vissza- visszatérő jelenségek. Amellett, hogy persze minden ember és minden pár más, azért vannak tipikusan előforduló problémák. A minap találkoztam eggyel, ami rendszeresen visszatér.

Adott egy hölgy (hívjuk Áginak), aki egy nagyon szenvedélyes, vehemens, aki egy olyan születési családból származik, ahol mindenki mindent azonnal kimondott. Náluk otthon mindig sok vita és hangos ajtócsapkodás, de sose volt ez vérremenő. Mindenki heves vérmérsékletű, akik még mielőtt gondolkodnak, kimondják, amit gondolnak. Ez eddig rendben is volna, ha nekik jó így élni. Én mindig azt mondom, hogy minden kapcsolat jó (akár párkapcsolat, akár kollegális, akár családi), amelyik mindkét fél számára úgy jó, ahogy van. Soha nem máshoz kell mérnünk magunkat, vagy a kapcsolatunkat.

Igen ám, de Ági megismerkedett a párjával (legyen Miklós), a későbbi férjével, aki egy konfliktuskerülő, szolíd, barátságos, nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség volt. Hozzáteszem, már az megismerkedésükkor is ilyen volt, talán éppen ezért is szeretett bele a lány, mert egy békés szigeten érezte magát mellette a saját családja után.

 

Mi történt ezután?

Nagy volt a szerelem, teltek múltak az évek nagy békességben. Ráadásul a férfi nagyon szerette a feleségét, ezért igyekezett mindenben a kedvébe járni. Ezért bármilyen kérdés felmerült, szinte mindent ráhagyott a feleségére, legyen úgy, ahogy ő szeretné. Ha valami vita adódott volna, akkor is hamar feladta és a békesség kedvéért inkább ráhagyta a feleségére, legyen, ahogy ő jónak gondolja.

Ugye sejtitek már, mi ennek a vége? Elég tipikus a helyzet.

 

Születési család hatása a kapcsolatunkra

Amikor megismerjük azt az embert, aki egész más vérmérsékletű, mint mi vagyunk, nagyon vonzó tud lenni. Kérdés csak az, hogy ezt hosszútávon mennyire tudjuk tolerálni?

Természetesen Áginak az volt a problémája, hogy terhes volt számára, hogy mindenben neki kellett dönteni. Most már úgy látta, hogy egy nyámnyila férje van, aki nem tud férfi lenni. Az ő szemében a születési családjában élő férfiak testesítették meg “a férfit”. Hiszen az volt számára a példa. Igen ám, de Miklós családjában általános volt, hogy nem keresték a konfliktusokat, sőt, inkább kerülték. Mindenki alkalmazkodott mindenkihez, csak vita ne legyen.

Végül az, ami Miklós legnagyobb vonzereje volt a számára, az lett elviselhetetlen a későbbiekben.

 

Van-e garancia?

Ez a kockázat mindig megvan, amikor egy teljesen más vérmérsékletű emberbe szeretünk bele. Csak ne lepődjünk meg, amikor ő 20 év múlva is olyan, mint fiatalkorában volt. Szoktam mondani, hogy a garancia akkor jár le, amikor kimondjuk az IGEN-t. Ezért érdemes akkor kimondanunk, amikor már nem a lila köd fátyolosítja el a látásunkat.

Sok nehezen elviselhető tulajdonság könnyebben elfogadható, ha kicsit visszanézünk a párunk születési családjába. Ha ott meglátjuk azt, honnan erednek ezek a bizonyos tulajdonságok, nem minket akar bosszantani vele a társunk, mindjárt könnyebb lesz együtt élni vele.

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Ha Te is hasonló problémával kűzdesz és nehezen megy az elfogadás, bátran keress meg!

Itt tudsz követni a Facebookon. Itt pedig a csoportunkhoz tudsz csatlakozni!