„Kati nagyon kedvesen, empatikusan közelít az adott témához. Megtalálja a megfelelő hangszínt is hozzá. Érzi, mikor kell elcsendesedni, halkabban beszélni. Nagyon jó az egész „terápiás” beszélgetés felépítése. A problémát figyelmesen hallgatja, kérdéseket tesz föl, majd összefoglalja. Ezután jön a „feloldó” rész: a gyerekkori hatások oldása, a családtagok „meghívása” révén. Fontos szempont, hogy ekkor ő kissé félreül, mint egy megfigyelő személy. A „monológ” időnként őt is meghatja és ez is jóleső érzés. Az elmondottak után tapintatosan megkérdezi, hozzátehet-e ő is néhány dolgot az elmondottakhoz. Ezeket a mondatokat nagyon ügyesen fogalmazza, összegzi is az elhangzottakat. Ezzel egyúttal engem is újra megerősít. Az egész kb. másfél óra olyan, mintha igazi pszichológussal lennék, beszélnék. A legvégén egy nagy megkönnyebbülés érzés következik, ami még néhány óráig kitart. Majd az egész „esemény” dolgozódik tovább. Különösen érdekes, hogy ilyen viszonylag rövid idő alatt, mennyire „mélyre” lehet menni lelkiekben. Úgy érzem, Kati nagyon profi módon végzi ezt a tevékenységet. Éreztem, hogy elfogadó környezetben vagyok. A problémám részletes elmondása és a megfelelő idő erre sokat számított. A családtagok meghívása először okoz egy kis zavart, de ezt Kati tapintatos viselkedése feloldja. Különös és megrendítő érzés a már nem élő családtagokkal folytatott beszélgetés. Meghatódtam, hogy Katit is megrendítette egy-egy rész. A végefelé úgy érzem feloldódtam, elmúlt a szégyenérzet is. A legvégén pedig egy nagy megnyugvás, megkönnyebbülés érzés következett. Mindehhez Kati személyisége kiválóan alkalmas.”

„Nyugodt környezetbe érkeztem, egy nagyon kedves, mosolygós és melegséget sugárzó személyiség fogadott. Végig éreztem a belőle sugárzó türelmet és elfogadást. Ezáltal biztonságban éreztem magam, így könnyen megnyíltam ami segítette a folyamatot. A témám úgy gondoltam, hogy párkapcsolati nehézség és eltávolodás. Kati tapasztalatának és lényeglátásának köszönhetően hamar kikristályosodott, hogy inkább egy családi halmozott bonyodalom párkapcsolati kivetüléssel, melynek középpontjában a megfelelési kényszerem áll. Beszélgetésünk során segített megvilágítani azt, amit mélyen talán sejtettem, de nem akartam látni. Megértettem összefüggéseket és kicsit jobban megismertem önmagam. Mindezt oldott hangulatban, szinte bensőséges baráti légkörben. A terápia vége nagy áttörést hozott. Nehéz érzések és terhek távoztak sírás kíséretében. Felismertem, hogy nem kell megfelelnem és mások/családom elvárásai szerint élnem, és van megoldás, nem kell egyedül csinálnom a dolgokat. Sikerült megbeszélnem az érintettekkel az érzéseimet és tisztázni a helyzetet, ezáltal a végére felszabadultnak éreztem magam, könnyebbnek, mintha letettem volna a cipelt terheket. A terápia után rögtön nagyobb szeretetet éreztem a párom iránt, újra teljesen megnyílt felé a szívem. Ő jött értem és hazafelé megjegyezte, hogy (idézem) „újra szeretsz” -ezt nagyon jó volt hallani! Mondtam is neki, hogy eddig is szerettelek csak eltakarták a terhek, de most már tisztán látom és érzem. Amikor hazaértünk igazi mély szeretettel a szívemben tudtam megölelni Őt, és éreztem ahogy ez teljesen átmegy a sejtjeibe. Nagyon hálás vagyok a segítségért és az eredményért Katinak. Köszönöm a módszernek azt az élményt, hogy eredményesen megtudtam beszélni és tisztázni a problémát az érintett személyek fizikális jelenléte nélkül. A terápiát követő napokban érezhető volt a változás tőlük az irányomban, bennem pedig azóta is harmónia van és szeretet. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a módszert."

„Köszönöm szépen a segítséget! Számomra nagyon jó volt, hogy megnyílhattam előtted, és szerintem így jobban megérthettél. Nálad kezdődtek el a felismerések, hogy transzgenerációs traumáról van szó, és nekem kell elkezdeni a megoldást, a gyógyulást. Megértettem, hogy a Zolival való kapcsolat hozta számomra azt, hogy elkezdjek a régi kapcsolataimban keresgetni, legfőbbképpen az anyukámmal való kapcsolatban. Azóta is ezeken gondolkozom és próbálom magamban rendezni. Lelkileg felkavarva, de jobban érzem magam. Úgy érzem, látom a kiutat, bár nem egyszerű út áll előttem. Hálásan köszönöm a segítségedet! "

„Nagyon elégedett voltam a hozott témámmal kapcsolatos előzmények pontos feltárásával. Az idő jelentős részét (kb. 2/3-át) elvitte, de kellett is rá ennyit szánni, hogy egyértelműen minden kiderüljön. A jól időzített kérdések révén sikerült az ügyem lényegét átlátni. A konzultáció alatt nem voltam bezárkózva, szerintem a bizalom már a telefonos időpont egyeztetésünkkor kialakult bennem. A megbeszélt időtartamot percre pontosan tartottuk, amire nekem akkor nagy szükségem volt. Zavaró tényezőt nem tudnék említeni. A végén - ahol már a kimondott szónak nem csak ereje, de hatása is van - voltak, olyan általad másként átfogalmazott mondataim, illetve kiegészítéseid, amik azért be-betaláltak. Meglepett a módszer egyszerűsége, ugyanakkor a bennem kiváltott reakciója is. Várom már a fejleményeket, az érintettekkel, a legközelebbi személyes találkozáskori pillanatokat, minőségeket. (Kíváncsi lennék a mögöttes mechanizmusra, de a lényeg úgysem ezen van.) A felismerés, amit adott az talán az, hogy a változtatás lehetőségének kulcsa tényleg az én kezemben van, de hogy használni is tudjam, előbb el kell még dobni a kifogásokat, sérelmeket, amikkel eddig takarództam és akadályozott a kulcs használatában. Köszönöm szépen a lehetőséget és a segítségedet! További sok sikert kívánok Neked eme munkádban is!"

„Nagyon köszönöm az élményt, Kati! Olyan megtapasztalásom volt, olyan felismerésem, amire még sosem jöttem rá korábban, pedig már sokszor és sok oldalról megdolgoztam a témát. Másrészt azzal, hogy megélhettem azt, amit jó lett volna gyerekként megélni, és amire mindig is vágytam úgy, hogy igazán magam sem tudtam, csak a lelkem, azzal nem csak a felismerés történt meg, hanem mintha fel is szabadult volna a lelkem. Igazából teljesen más történt utána, mint amire számítottam. Gyakorlatilag az egészet el is felejtettem. Otthagytam nálad. Nem pörgött rajta az agyam, ami nálam nagyon nagy szó! „Egyszerűen csak” könnyebb lettem. Valami felszabadult bennem. Azért nem minden pillanatban, de azóta mintha könnyebben venném a dolgokat. Nem olyan hatalmas ez a változás, azért az utóbbi időben éltem már meg hasonlót. Ha nem lennék már rutinos abban, hogy az ilyen változásokra felfigyeljek és összekössem őket az önmunkával, akkor lehet, hogy azt is mondanám, nem történt semmi. De annál már sokkal rutinosabb vagyok, és tudom, hogy nagyon is történt. Nagyszerű élmény volt megélni, hogy beszélhettem a saját tempóban, a saját logikám, a saját „dramaturgiai felépítésem” szerint, amíg szükségem volt rá, és te csak tisztázó valamint a további megnyílást segítő kérdéseket tettél fel közben. Pontosan érezted, hogy hol van az a pont, amikor már beleszólhatsz és lezárhatjuk ezt a részt. Utána nagyon éleslátóan foglaltad össze, amit a mondandómból a lelkem hiányaként, az önmagamat akadályozó elakadásként érzékeltél. Ez, és az összefoglalód bevezetőjeként adott felhatalmazásod, hogy bátran szóljak közbe, ha valamit másként látok, ezek együtt megalapozták, hogy a szituációs „játékban” pontosan az történjen, amire a lelkem vágyott. Olyan meghitt, biztonságos, nyugodt légkört teremtettél, amelyben a – máskor oly harsány – gondolataim átadhatták a teret a lelkem érzéseinek, vágyainak és emlékeinek, és megtörténhetett egy olyan csoda, amely elmosta az utamból az elakadást okozó farönkjeim. Hálásan köszönöm!"

„Nagyon "élveztem" a Katival való közös gondolkodást, beszélgetést. Tudom, hogy ez egy komoly munka, de Kati empatikus odafordulása, a lélekbe látó kérdései nem éreztették velem a munka szóban benne rejlő "görcsösséget". Bár az élveztem szó sem a legmegfelelőbb, mivel több ponton volt olyan érzésem, hogy most valami kellemetlen, valami falba ütköztem, amiről eddig nem is sejtettem, hogy létezik. Mivel több éve foglalkozom önismerettel, nem gondoltam, hogy még sok olyan minta, blokk van, ami eddig nem jött elő. Kati kérdései, a mondataimra (és biztos vagyok benne, hogy a testbeszédemre is) való maximális odafigyelésének köszönhetően olyan mondatokat tudtam kimondani, amelyek felkapcsolták a fejemben és a lelkemben a villanyt. A terápia azon részénél, ahol magam elé kellett képzelni azt a személyt, akitől szerintem a mostani életemet akadályozó legtöbb minta származik és elmondani neki a gondolataimat, nos, az számomra nagyon nehezen ment... De Kati megnyugtató jelenlétének, bátorító szavainak köszönhetően, ha könnyek között is, de el tudtam mondani az érzéseimet. Könnyek között, pedig korábban, ha segítő emberrel beszélgettem, nem engedtem meg magamnak a sírást... Kati kiegészítette pár gondolattal az általam megfogalmazott dolgokat, és azok is mind nagyon találóak voltak, felszabadító volt hallani őket. A Katival való beszélgetést egy olyan filmhez tudnám hasonlítani, ami még napok után is a fejemben kavarog és újabb és újabb részletekre derül fény. Egy olyan film, ami befészkeli magát az ember fejébe és nagyon-nagyon örül, hogy megnézte, mert rengeteget adott neki. Köszönöm!”

„A beszélgetés során felszabadultnak éreztem magam, Kati nyitott és támogató hozzáállásának köszönhetően. A bizalmi légkör adott volt, éreztem, hogy teljes fókusszal rám figyel. Sokat foglalkoztam már eddig önismerettel, de sikerült egy újabb „vak foltot” találni, a találó kérdések által, ami, úgy érzem segíthet tovább lépni az elakadásomban, illetve hiteles megerősítést és választ kaptam a bennem folyamatosan felmerülő problémára. Sikerült beazonosítani az elakadásom gócpontját, az ajánlott és elvégzett gyakorlat is rátapintott arra a területre, amivel még dolgom van ezek szerint. 😊 Az értő figyelmen kívül, a segítőkészség, gyakorlatiasság és a szakmai hozzáértés is teljes mértékben jelen volt. Hálásan köszönöm a segítséget!"

„Mikor már másodszor találkoztam Kati felhívásával az email-jeim között, melyben jelentkezőket keresett, mert új technikát tanul, úgy éreztem, hogy nem véletlenül kaptam ezt a lehetőséget, mert az életem több területen halad rossz irányba és keresem a jó irányt. A Kati által küldött levélben leírtak alapján könnyen eltaláltam a megadott címre a megadott időben, ahol kedvesen fogadott. Nehéz volt elképzelni az üres fotelekben helyet foglaló családtagokat és hozzájuk beszélni, ezért én róluk beszéltem és az általuk kiváltott érzésekről, nem hozzájuk. Mikor elfogytak a szavaim, Kati összefoglalta a mondanivalómat a családtagoknak. Három zsebkendőt is tele sírtam, mire megnyugodtam. Ebben segített az ölelése is. Saját életéből vett szituációkat mesélt, ami kapcsolódott ahhoz, ami engem foglalkoztat. Évek óta nem álmodom. Ha néha mégis előfordul, akkor felébredve nem emlékszem rá. A beszélgetésünk utáni éjszakán álmodtam és emlékeztem is rá, amit csodának tekintek. Fogok még jelentkezni nála, mert van még mit rendbe tenni. Ehhez szeretnék szakszerű segítséget kérni. Benne megtaláltam azt az embert, akinek kiönthetem a lelkem. "