Nemrég keresett fel engem egy pár. Látszott rajtuk, hogy a hölgy nagyon fel van dúlva. Az ismerkedő beszélgetés során nagyon hamar kiderült, hogy miért is. Megint csak az “üres fészek” szindróma egyik “betegségével” álltunk szemben.

De hogy ne menjek nagyon előre, röviden az előzmények…

Első alkalommal midig arra kérem a párt, külön-külön mondják el nekem, hogy látják a jelenlegi állapotot. Ki mit tulajdonít a párjának és mennyiben érzi a saját hozzájárulását a helyzet kialakulásában.

(A történetet a hozzájárulásokkal osztom meg veletek, mert nagyon tanulságos, de a nevüket megváltoztatom. Szóljon a történet Irénről és Tiborról! Annyit osztok meg a történetükből, amennyi szükséges a helyzet megértéséhez.)

 

Irén hogy élte meg ezt az időszakot?

 

Irén elmesélte, hogy nagy szép házasságban éltek már több, mint 30 (!!!!) éve. (Milyen ritkaság manapság ❤️) Nem voltak nagy veszekedéseik, felneveltek három gyereket, szerették egymást. A legkisebb még otthon lakik, bár nemrég elkezdett már ő is dolgozni. Tavalyelőtt Irén beleszeretett az asztrológiába. Örült is, hogy valamivel kitölti a délutánjait. Úgy érezte, hogy teljes életet él. Ezek után 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy a férjének van valakije. Nem értette, mi történhetett a férjével. Hiszen olyan jól megvoltak. Ahogy így most belegondolt, hogy ő mit tehetett a helyzet kialakulásáért, annyit megjegyzett, hogy annyira lefoglalta ez az új hobbija, hogy nemigen figyelt oda a férjére, hogy ő is jól érzi-e magát. De hát Tibor sose panaszkodott.

 

Tibor hogy élte ezt meg?

 

Ezután kérdeztem Tibort, hogy ő hogy látja ugyanezt a helyzetet. Elmesélte, hogy tényleg szépen éltek, de az utóbbi években már nagyon kevés időt töltöttek valóban együtt. Neki hiányzott a felesége, és igaz, hogy ezt külön nem mondta, de hát most miért kell ezt 30 év után mondani. Irén sokat eljárt asztrológiai előadásokra, találkozókra, ő meg egyedül volt otthon. Egyre elhanyagoltabban érezte magát. De ez benne is csak akkor tudatosodott, amikor a munkahelyén egy kolleganőjével sokat beszélgettek. Ez a kolleganője sokszor érdeklődött iránta és aztán fokozatosan megnyílt felé. Panaszkodott az otthoni légkörre, hogy olyan légüres térben érzi magát. Aztán belesodródott egy viszonyba ezzel a kolleganővel.

Ennyit a konkrét történetről.

 

De mi is történt tulajdonképpen?

 

Az “üres fészek” szindróma egyik legjellemzőbb tünete, hogy a gyerekek már sokkal kevésbé adnak feladatot, kihívást, témát, elfoglaltságot számunkra. Úgy érezhetjük, hogy elvesztettük a talajt a lábunk alól, hiszen munka után már csak ketten vagyunk egymásnak.

Jó esetben találunk olyan elfoglaltságot, hobbit, új kihívásokat, amelyekre korábban nem volt időnk, de vágytunk rá. Ezzel együtt persze több időnk van egymásra is. És bizony ilyenkor derül ki, hogy vajon az elmúlt években, évtizedekben mennyire figyeltünk a kettőnk kapcsolatára. Ha nem eléggé, akkor bizony ilyenkorra már jó távol vagyunk egymástól. Esetünkben Irén ügyesen kitöltötte ezt az bizonyos űrt, de ugyanez TIbornak nem sikerült. Ezért is kötött ki egy másik, figyelmes, odaadó nő karjai között.

Egy férfi minél inkább megnyílik egy másik nővel szemben, akkor egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A hölgy kedvességét és figyelmét elfogadva a férfi adósának érzi magát a nővel szemben. Még csak az se biztos, hogy annyira nagy a vonzódás fizikailag, de mindenesetre úgy érzi, neki is adnia kell. Így, ha a másik fél részéről is megvan a hajlandóság szépen bele lehet csúszni egy kapcsolatba.

 

Mi lett volna a megoldás ehelyett Irén és Tibor esetében?

 

Lehet, hogy kézenfekvőnek tűnik a választ és tulajdonképpen az is.

Itt megint csak a kommunikáció hiánya az, ami eljuttatta ezt a párt a megcsalásig. Hiszen ha Tibor elmondja Irénnek, hogy érez, hogy szeretné, ha több időt töltene vele és csinálnának közös programokat, akkor nem kellett volna idáig eljutni. Amikor pedig érezte, hogy egyre közelebb kerül a kolleganőhöz, akkor bizony úgy dönt, hogy nem megy bele a dologba. Hiszen azért – józan ésszel nézve – sokkal többel tartozik a feleségének, mint a kolleganőjének azért, hogy meghallgatja.

Irénnek pedig oda kellett volna figyelni arra, hogy ő ugyan talált magának új elfoglaltságot, mikor a gyerekek már önállóak lettek, de arra nem figyelt, hogy vajon a párja hogy éli meg ezt. Mint kiderült, sose kérdezte meg Tibor, hogy ő vajon hogy érzi magát, csak lelkes volt a saját új hobbija miatt.

Sajnos azonban ezek a dolgok sokszor utólag tudatosodnak. Amikor már benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor bizony van az a pont, amin túl már nagyon nehéz máshogy dönteni. Ezért a legjobb, ha el sem jutunk idáig. Ha megbeszéljük az érzéseinket, ha nem egy kolleganőnek nyílunk meg, hanem a saját társunknak, sokkal jobban alakulhatnának ezek a helyzetek.

Ez az eset jól alakult, mert időben segítséget kértek, eljöttek és így végül visszataláltak egymához. Sikerült megnyugtató módon tisztázniuk, mi vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához, és mit tegyenek, hogy ez többet fel se merüljön.

Kapcsolódó cikk:

Hogyan éljük túl, hogy a gyerekek kirepülnek?

Ha érdekelnek ennek az időszaknak a kihívásai és szeretnél támogatást kapni, akkor csatlakozz hozzánk a Facebook csoportban.