Nektek milyen a viszonyotok az idővel? Egyformán pontosak vagytok? Mindketten koránkelők, vagy későn fekvők? Vagy nálatok is vannak eltérések?

Nagyon sok konfliktus kirobbantója az, hogy a pár egyik tagja így, a másik úgy viszonyul az időhöz.
Mondok néhány konkrét példát az idő eltérő felfogásáról:

  •  A férfi azt mondja, hogy 5 órára kell odaérni egy programra, a nő ezt úgy dekódolja, hogy 5 körül. Ami persze sokkal kevésbé 5 előtt, mint akár 5 után egy negyedórával. Persze a párja számára az 5 óra az 5 előtt 5 percet jelentene.
  • Amíg a férfi keresi az ideális parkolóhelyet, abban is az ideális szöget a szabályos beálláshoz, addig a nő bevásárol. Tehát, mikor beérnek a parkolóba, a nő már kiszáll, bemegy vásárolni, amikor pedig kijön végig lófrálja a parkolót, hogy megtalálja az autót. Időt persze az egésszel nem nyernek.
  • Szombat reggel a nő már bevásárolt, megfőzte az ebédet, mire a férfi felkel és persze akkor még szüksége van ébredezésre. Párja meg bosszankodik, hogy az egész délelőttük elmegy és csak délutánra lehet programot tervezni.
  • Ugyanakkor, ha mondjuk kiülnek kicsit a kertbe, hiszen végre süt a nap, a férfi végre elengedi magát, élvezi a nyugalmat, a nő fejében már az jár, hogy mit is kell megcsinálnia még. Rosszabb esetben ráadásul hangosan gondolkodik.

Természetesen a példákban szereplő nemek fordítva is értendőek lehetne, de azért tipikusan így szokott ez lenni. Kezeket fel! Ráismertetek a szituációkra? Lehetne akár reggelig sorolni ezeket a példákat.

 

Hogyan tudjuk az idő kérdését kezelni?

Az idő teljesen relatív fogalom a pár tagjai fejében. Márpedig ha az egyikünk így, a másikunk úgy van beállítva, teljesen felesleges ezek miatt folyamatosan frusztrálódni. A másikat megpróbálni megváltoztatni meg aztán végképp felesleges energia. A legjobb elfogadni azt, hogy nem vagyunk egyformák.

Ha tudjuk a társunkról, hogy viszonyul az időhöz, akkor igyekezzünk azt figyelembevenni. Ha kell, mondjunk neki korábbi indulási időpontot és várjuk meg türelemmel, míg elkészül. Ha tudjuk, hogy ő nem egy “pacsirta” tipus, tehát reggel nem tud korán felébredni, akkor jobban járunk, ha hagyjuk őt, hogy kialudja magát és csináljunk eleve, csak délutánra programot. Vagy intézzünk olyan dolgokat, amit egyedül is tudunk. Ha ebben toleránsak vagyunk, biztos, hogy amikor 1-1 alkalommal mégis korán fel kell kelni, akkor meg fogja tenni.

Ennek persze a másik fele, hogy elvárhatjuk, hogy a párunk is elfogadjon bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Ha soroljuk a tennivalókat, akkor ne figyeljen oda. Vagy hallgassa úgy, hogy miben tud akár segíteni, persze majd ha már kiélvezte a pillanatnyi nyugalmat.

De a változás mindig velünk kezdődik!! Ha ilyen kérdések körül sok a veszekedés, akkor kezdjük el kicsit jobban elfogadni a párunkat, hogy olyan az időhöz való viszonya, amilyen és cserébe egy idő után valószínűleg ő is jobban fogja tolerálni a mi különbözőségünket.

Azt mondja a szakirodalom, hogy az ismerős dolgok adják a biztonságot. Márpedig ez nagyon sok élethelyzetben kiderült már, hogy valóban így van. Ha pedig vágyunk biztonságra, akkor egy-egy ilyen esetben csak mosolyogjunk magunkban, hogy “Na igen, már megint.” – és örüljünk, hogy ismerős már a dolog.

Sok türelmet és kitartást a változáshoz!

Ha úgy gondolod, hogy nálatok azért ennél nagyobb ellentétek okozzák a konfliktusokat, akkor keress bátran!

Napi párkapcsolati tippekért kövesd a Facebook oldalamat!